Szerény, ám mértékadó véleményem szerint senkit nem lepett meg, hogy januárban esik a hó. Senkit, kivéve a szakembereket. Szerintem az első pár centit nem is vették komolyan. Azt hihették, hogy Mariska néni most dobta ki a karácsonyról megmaradt kókuszreszeléket az ablakon. Később pedig, amikor már a tv is bemondta, hogy minden úton lévő sürgősen keresse meg a párját az autópályán és üljön át annak a kocsijába, hogy lehetőleg egy kupacban fagyjanak meg a népek ha elakadnának a hófúvásban, kevesebb munkát adva így a tűzoltóknak. Nnna.. és ebben a szent pillanatban olyan sokkot kaptak az addig békésen fészbukozó szakemberek, hogy napokig nem voltak képesek kimondani, hogy: hókotró! A hókotró munkatársak pedig nyugisan itták a kávéjukat a melegedőben, várva, hogy eldördüljön a startpisztoly. Ki az a bolond aki önszántából kimegy ebben a szakadó hóesésben, ha nem muszáj. Nemigaz? De!

Szép a hó.. és jó is, és örültem is amikor esett, báááár... majdnem eltévedtem a buszmegálló és a bérházunk közötti kétszáz méteren. Annyira koncentráltam, hogy az előttem kitaposott nyomokba lépjek, hogy amikor negyedszer kerültem meg egy ugyanolyannak látszó hókupacot, akkor jöttem rá, hogy már negyedszer kerülöm meg ugyanazt a hókupacot. 

Azóta persze már normalizálódott a helyzet. Bár a buszok még mindig az út közepén állnak meg, mert a hótól nem bírnak a járdaszegélyhez jutni. Frászban is vagyok, hogy vajon elsüllyedek a fél méteres, felhalmozott hóban, vagy megcsúszok, és fejjel előre landolok a busz alatt. 

A legnagyobb problémám most mégis az, hogy nincs olyan csizmám ami bírná a hideget. Vagy a havat. Vagy majd a latyakot, ha ez a hárommilliötszázezer tonna hó elolvad. Szóval irány a horgászüzlet és veszek magamnak egy olyan csini guminadrágot, amiben őket szoktam látni derékig a folyóban. A fene sem fog csizmára költeni, amikor mindjárt itt a tavasz. Nemigaz? De! :)

Tutira nem fog már esni a hó.. Ebben egészen biztos vagyok.Elvégr már január közepe van. :) 

Uff