Már ezer éve nem állítottak meg rendőrök. A sok sok éves vezetői múltamban is cirka négy alkalomra emlékszem amikor megállított a rendőr, és ebből is csak egyszer voltam bűnös. De akkor eléggé. 

Na..

Ma hajnalban mentem dolgozni. Alig fordultam ki az utcánkból, amikor a következő buszmegállóban láttam, hogy  áll egy rendőrautó. Nem találtam semmi látványos okát, hogy pont ott parkoltak le. Gondoltam.. talán a buszmegállóban láttak valami érdekeset. Esetleg egy tegnap esti buliból itt ragadt fiatalt vagy ilyesmi. A biztonság kedvéért azért rápillantottam a sebességmérőre, de jó voltam. Pont annyival mentem amennyivel szabad. Alig hogy elhajtottam, mellettük, azonnal kikanyarodtak, bekapcsolták a villogót és mögöttem maradva indexeltek jobbra. 

Nincs nagy tapasztalatom autós üldözéses ügyekben, de  ilyenkor minden valamirevaló amerikai filmben az elől haladó autó rátapos a gázra és elkezd veszettül menekülni.    Egy  másodpercre bennem is ott volt a késztetés, hogy nem adom magam könnyen, és hogy Jason Statham büszke lenne rám ha látná a CNN-en, ahogy helikopterről közvetítenék a miskolci ámokfutó kontra magyar rendőrség autós üldözést. Minekutánna én ma reggel még nem ittam kávét, nem lehettem felpörgetve, ezért  lemondtam a halálfutamról. Ennyit a 15 perc hírnévről.  

Én persze nyugodtan lehettem nyugodt. Ugyanis: 

• Nem BMW-t vezetek.
• Nem mentem gyorsan ( melóba minek siessek?)
• Felkapcsoltam a fényszórókat. ( na nem mintha egyébként nem találnék oda ahova megyek, de nah.. )
• Be vagyok kötve. 
• Épp nem telefonálok ( na ez az amivel engem aztán tényleg nem lehet megfogni. SOHA nem veszem fel a telefon ha vezetek. )
• A lámpa még sárgán villogot amikor elmentem alatta ( háát.. ez máskor talán necces lehetett volna, de most pont nem)

Szóval jó voltam. Nade.. mindezek ellenére, akkor is a gyomromba állt a görcs abban a fél másodpercben, amikor láttam, hogy ezek utánnam jönnek. Olyan volt már, hogy lemeszeltek, na de így hátulról.. villogva.. még soha. Mondjuk a lemeszelésnél mindig azon izgultam el ne üssem valamelyik rendőrt.  Véletlenül. 

Na..  akkor álljunk meg. Ha már ilyen korán kikeltek az ágyból, ne legyen hiába az igyekezetük. Indexeltem, lehúzódtam az útszélre. Ők is. Két fiatal rendőr volt, egy férfi és egy nő. Én udvariasan kipattantam a kocsiból, hogy lássák mennyire ártatlan vagyok, meg figyelmes,  nem flegmázok félig lehúzott ablakból. 

Talán ezért vagy mert látták, hogy épp lábon hordok ki egy hátsófalit, rögtön megnyugtattak, hogy nincs baj, csak simán látni szeretnék a személyigazloványomat. Mivel szépen kérték, és semmi jónak nem vagyok az elrontója, szépen elővettem és odadtam. Nézegessék csak. A női rendőr megkérdezte, hogy fogyasztottam-e alkoholt? Mondtam, hogy persze.. még szilveszterkor. Elém tartotta a szondát, hogy akkor fújjak bele nyugodtan. Én meg nyugodtan, nőiesen, ahogy azt kell, fújtam egyet.  Mivel valóban józan voltam, el is engedtek. Mindenféle jókat kívántunk, bejelöltük egymást fészbukon, majd mindenki ment a dolgára. 

Kicsit nehezményeztem hogy nem kutatták át az autómat partydrogokat vagy illegális mittoménmit  keresve. Ilyen hozzáállással kéremszépen nem lehet bűnt üldözni! Tessék csak gyanakodni! Mindig a legcsöndesebb a legelvetemültebb! Etc.. etc..

Persze, ha kerestek volna rajtam bármi ilyesmit, én lennék a legjobban felháborodva, mert mi az, hogy megállítanak halvány babakék suzukival száguldozó idős hölgyeket?  Ez kérem rendőri túlkapás! 

Nem jó nekem semmi.  Rájöttem. :) 

UFF