Kedves barátnőm kedves húga, aki nekem is kedves barátném, sőőőt.. a húgának a kedves férje is kedves barátom, és akikkel évek óta együtt járunk nyaralni vagy csak kirándulni olyan várakhoz, amelyek alaposan, viszont évekre be vannak zárva, csak mi elfelejtünk tájékozódni indulás előtt... szóval ezzel a kedves barátnőimmel ma csajos délután terveztünk. Ennek oka momentán nem volt túl vidám, mert sajnálatos kisállat baleset történt náluk. :( Na és mit csinál a magyar ember ha bánat éri? Na mit? Jó.. hát ha rendes emberek lennénk, meg sem állunk az első valamire való kocsmáig és süti részegre isszuk magunkat valami koszfészerben főzött házipálinkától, de hát mi ennyire nem vagyunk rendesek. De ha nem iszunk, akkor enni kell.  Eme idea okozhatta azt, hogy kocsiba ültünk és meg sem álltunk a Lillafüredi Molnár csárdáig. A csárda valószínűleg a felette lévő szikláról kaphatta  nevét. A helyi Rómeó és Júlia vetette magát  innen a mélybe a galád Capule... akarom mondani  Molnár apuka szigorúsága és abszolúte  ánti liberális nézetei miatt. Én magam még soha nem jártam itt, pedig ezerszer elmentünk már az intézmény előtt az évek során. Nna.. hát ez tök jó, végre ezt is kipróbálom.  Arra persze nem gondoltam, hogy egy magyaros csárdában a sült csülök nem Norbi update módon lesz elkészítve, valamint  köretként itten a libazsírban sült krumpli a divat, nem a rukola saláta, tökmag szórattal, zsenge paraj ágyáson, mint ahogy a  dietetikusok által sem javasolt libatöpörtyű sem agyon hajszolt, halálra éheztetett libáktól való. Nade... miután kihozták az isteni finom epres-citromos limonádénkat, kénytelenek voltunk valami roppant egészségtelen ételt rendelni, azon egyszerű foknál fogva, hogy a konyhán senki nem ismerte azokat az egyszerű franszia étkeket amiket mi kerestünk az étlapon. 

Amikor kedvesen és érdeklődve megkérdeztem a pincértől, hogy a sajtszuflét milyen sajtokból készítik, csak óvatosan felvonta a szemöldökét. Kérdésemre, hogy spanyol vagy francia kolbász van-e a cassouletben, rándult egyet az álla. Ám, amikor  ártatlan kék szemeimet ráemelve azt kértem, hogy a francia citromos pitére a tojáshabot ne tyúk, hanem fürj tojásból készítse a séf, akkor elmélyült mimikai ráncai rángását már halk morgás is kísérte. Nem értettem mi lehet a baja, hiszen semmi olyat nem kértem, amihez a hozzávalókat ne lehetne megvenni bármelyik teszkóban. Ráadásul Europa közepén vagyunk, szóval alap, hogy minden konyhában legyen ilyesmi. 

Végül is kértünk egy tuti magyaros,  két személyes fatányérost, amit hárman sem bírtunk megenni. Be kell valljam nagyon finom, nagyon sok és nagyon csülkösgombáspároltkáposztás, minden mentes ebédet kaptunk. Mindentől mentes volt, ami egy diétában előírás lenne. Távozáskor még odaszóltunk a pincérnek, hogy idegrángásra igyon egy kis francia konyakot, mert az értágító, de olyan csúnya nézéssel dobta utánunk a keze ügyébe eső söröskorsót, hogy jobbnak láttuk megtartani magunknak a további jótanácsokat. 

Jajj drágáim.. és még ezek után elmentünk desszertet enni a Kis-Gergelybe..