.. új elhatározások. 

Már akinek. Sosem fogadok meg ilyenkor semmit, mert úgysem tartanám be, ugyanis amivel kapcsolatban fogadalmakat kéne tennem, azt folyamatosan kell/kellene csinálni, nem adhoch jelleggel. Önismeretben már eljutottam odáig ( pff.. ideje volt ), hogy belássam, nem fogok megváltozni. :( Törekedni persze lehet rá, és teszem is folyamatosan, ésss... ezzel megnyugtattam a lelkiismeretemet. A lényeg egyébként is az lenne, hogy harmóniában legyünk önmagunkal. Kivül, belül. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez nagyon szépen hangzik, de szerény véleményem szerint, kevés nő jut el a "ZEN" ama  fokára, amikor elfogadja a ráncokat, a kissé megereszkedett melleit, vagy a striákat itt-ott. 

Jó ideje követek egy vlogot. "Almapapi" néven fut a youtubon. Egy kb. velem egyidős közgazdász csajszi beszél önmagáról, az életéről, a mindennapjairól. Bevásárlásokról, sminkről, orvosi, és egyéb női gondokról, témákról.  Nagyon értelmes és közérthető. Olyan... egyívású velem/velünk, átlagos nőkkel. Ő például egy előre tervező, strukturálisan élő nő. Ezt például irigylem tőle, aminek persze semmi értelme, mert én ha megfeszülök sem leszek ilyen. Ráadásul nem is célom megfeszülni. :) Talán kéne.. de nem fogok. Mondjuk ki: lusta vagyok hozzá. Ezzel a jellemhibával kell leélnem a hátralévő ötven, hatvan évet. :) 

Viszont.. van egy dilemmám. Ez sem tegnap keletkezett, de tegnap gondoltam arra, hogy "coming out" -olok valamivel kapcsolatban.  ( hogy ilyen szépen és magyarul fejezzem ki magam. :)  Sokan tudják rólam, hogy szoktam írogatni. Például ezt a blogot is. Régebben elkezdtem egy ( minek is nevezzem ?) nem nevezem semminek dolgot. Egy írást. Mondjuk így.  Akkoriban elküldtem egyik barátnőmnek a meglévő oldalakat, ő pedig igencsak rácsodálkozott, hogy mennyire nem olyan, amilyet várt tőlem. Szerintem ezt a félig idétlen, humoros stílust várta amit itt művelek, csakhogy ez az írás másféle. Komolyan mondom, engem is meglep, hogy "ott" másképp írok, de ez van. Valamiért abban az írásban vannak csúnya szavak ( amiket soha nem mondanék ki hangosan), és ha nem is humortalan, de mégis más. 

Na... de ami a lényeg, hogy nem tudom folytassam-e. Persze tegnap elkezdtem megint tovább írni. :) Arra gondoltam, hogy a meglévő, cirka 20 oldalt felrakom a blogomba, és olvassa aki olvassa. Biztosan lesz aki megdöbben, hogy orgazmusról, szexről, káromkodásról írok, dee.. ezekszerint ezek is bennem vannak. :) Egy pszichológus biztosan kianalizálná belőlem, hogy elnyomom a rengeteg, kiszabadulni vágyó csúnya beszédet, és ebben leírva kompenzálom, de szerintem nem így van. Szerintem. 

Ami viszont fontos, hogy a folytatást attól teszem függővé, hogy aki elolvassa, mit mond rá. Folytassam vagy ne?  Zagyvalék az egész.. vagy mittudomén.  Tehát, aki elolvassa, íszóljon hozzá  kommentben, legyen szíves! Én meg nézzek szembe a kritikával!  Ez a "kísérlet"  jó arra, hogy leteszteljük magunkat azzal kapcsolatban, hogy egy régóta ismert vagy ismertnek vélt személyt egy másik szemszögből lássunk. Lehet, hogy nem szeretnénk látni csak olyannak, amit megszoktunk tőle?

DE! Ne felejtsétek el, hogy nem vagyunk statikus lények!

Hát ennyi. 

UFF