Előre leszögezem ( és ne is firtassa senki!), hogy  a leghalványabb lövésem sincs, miért éppen a nyár legforróbb napját választottam arra a  kimondottan úttörő feladatra, hogy palacsintát süssek. Természetesen nem közönséges palacsintáról van szó, hanem egészséges túrós palacsintáról. Már így leírva is oximoronnak tűnik, de a fejemben.. tegnap reggel,  kimondottan egészségtudatosan hangzott. Törekszem egészségesen étkezni. Ez többnyire sikerül is.  Uszkve három hónapja döntöttem úgy, hogy:

• nem eszek cukrot ( csak ha elkerülhetetlen)
• kerülöm a glutént ( és ő is kerüljön engem!)
• még több vízet, és csakis vízet iszom (ez is nehezebb, mint gondolád)
• száműzöm a chipseket  (szerencsére olyan drágák, hogy nem nehéz lemondani róluk)
• bevállalom az intermittáló koplalást ( hihetetlen, de ezt a legkönnyebb megcsinálni az összes közül)

Be kell valljam, egész jól  mennek ezek a dolgok. A drága családom például cukormentes tortával lepett meg szülinapomon, és idén a barátaimtól is csupa ehetetlen ajándékokat kaptam. A baj azzal van, hogy másoknak is van szülinapjuk vagy egyéb ünnepelnivalójuk, és ilyenkor mindenféle mézesmázoskrémescsokis csodasütik kerülnek az asztalra, aminek nehéz ellenállni. De nem lehetetlen!  Legalább megállni, hogy ne fald fel az egészet pofátlanul. 

Szóval.. a palacsinta. 

Nem  lennék rendes magyar ember, ha nem szeretném ezt a gasztronómiai hungarikumot. Nyugi! Rendes magyar vagyok. Imádom. Érdekes módon most nem kimondottan az íze miatt, inkább az állaga miatt gondoltam, hogy tökéletes ebéd lesz számomra. Szerencsétlen módon kiesett az egyik tömésem, és magával vihetett egy darabkát a fogamból is, emiatt a nyelvemet iszonyatosan bántja ami megmaradt belőle. Szerencsére csak evés és ivás közben.. ( haha) Emiatt próbálok olyasmit enni, amit nem kell nagyon rágni. Nem mondom, hogy nem léteznek puha állagú ételek a magyar konyhában, de nekem elsőre csak a palacsinta jutott eszembe. Rágondolva, már a számban éreztem a jellegzetes, kissé pirult, nem édes, nem sós, szinte olvadós meleg tésztát, amit a harapás után rögtön körbevesz a hideg, aranymazsoláktól hemzsegő, citromos-vaníliás, kissé rögös túrókrém. 

Tudtam, hogy mindenképp reform módon kell elkészíteni, hogy aztán nyugodtan a tükörbe tudjak nézni ebéd után. Számba vettem  mi kell a palacsintához. Emlékeztem, hogy régebben vettem teljeskiőrlésű lisztet, amit aztán nem használtam semmire. Igaz, hogy ebben is van glutén, de így is mérföldekkel egészségesebb, mint a fehérliszt. Kb. ezer féle cukrom van itthon, annak ellenére, hogy így.. ebben a formájában igen kevés cukrot használok. Természetesen a legdrágább műcukor a legjobb, ezért ezt a fajtát süteményekhez spajzoltam be. Tojás, só, bors.. jaaa... bors nem kell.. és a tegnap vásárolt cukormentes!!! vaníliás túrókrém. Nem mondom, hogy olcsó volt, (piszok drága volt ), de ahhoz a pár darab palacsintához nem is kell több. A mazsolát most hanyagolom, ugyanis az aszalványok is tiltólistán vannak.

Hát akkor süssünk palacsintát! Délelőtt még nincs akkora forróság a konyhában.. nyugtatgattam magam. Aztán beugrott, palacsinátát nem a hűtőszekrényben kell megsütni, ettől kicsit elkeseredtem, de éhes voltam. Előszedtem a hozzávalókat: 

• Teljes kiőrlésű liszt ( hoppá..3 éve lejárt.. jesszus.. de szaladnak az évek)
• tojás ( egyáltalán pazaroljak bele tojást, hiszen, lehet hogy a liszt már romlott?!?!)
• cukor ( ebben jó vagyok, mert eritrin lesz benne egy csipet)
• tej ( ezzel annyi baj van csak, hogy a legújabb kutatások szerint a tej a kifejlett női populációnak szinte méreg, klassz)
• só (sót sem kéne )

Na.. immár kiderült, hogy romlott lisztből, a műcukorból, az ártalmas tejből és  sóból álló palacsintát kell sütnöm. Vagyis nem kell, de mire ezt így sorba vettem, már meg is kevertem a palacsintamasszát, ami kkhhmm.. ronda szürke volt a (romlott?) liszttől. Persze az sem biztos, hogy romlott, hiszen megszagoltam, beletúrkáltam, és meg is kóstoltam. Semmilyen íze nem volt. Jó íze egész biztosan nem. De milyen lehet a nem három éve lejárt liszt íze? Hm?

Viszont.. ha már így elpazaroltam a drága tojásokat, csinálok egy próbasütést. Mégis mi bajom lehet? Ha meg sem kóstolom, nyilván semmi. De mi értelme az egész cirkusznak, ha nem járok a végére? Megsütöttem, megkentem, megkóstoltam. Hááát... hazudnék ha azt mondanám, hogy jó volt. Rossz sem. Palacsintának is durva túlzás lenne nevezni. Ezért megettem belőle hármat.

Most várom a hatást. Azon kívül, hogy veszettül éhes vagyok még mindig, nem érzek semmit.  És ez most jó hír. :) 

Uff