Például arra, hogy bejelentkezz bőrátültetésre valamelyik klinikára. Pláne ha pont jól jönne egy klassz, vadi új ujjlenyomat..Mivel nem török bűnözői babérokra, úgy gondoltam jó nekem az ami van, Ennek okán - és mert nincs pénzem plasztikai sebészetre + épp kimaxolom a védettségemet, tehát felejtsem el a szánalom bőrátültetést, mert az alanyi jogon járó és egyébként 100 éve fizetett TB-m ellenére is, az egészségügy kivet magából -, elkezdtem mindenféle módszerrel is leszedni a három ujjamra kkhhmm..  kvázi véletlenül rákerült pillanatragasztót. ( hát ez jó hosszú mondat lett. :) :)

Elmesélem mi van::

Hetek óta tervezem, hogy a kedvenc, ám szétesőben lévő edzőcipőmet megprepra.. azaz valahogy összetákolom. Jó az még, nem kell újat venni. Egyébként is megfogadtam, hogy kevesebb rongyot vásárolok, gondolva a globális felmelegedésre, a szegény kínai munkásokra, valamint a bankszámla egyenlegre. Maradjunk annyiban, hogy próbálok társadalmilag felelősséget vállalni. Öko lábnyom, miegymás. Ez milyen jól hangzik már, mi?! :) 

Vettem egy tubus pillanatragasztót. De olyan mázlim volt, hogy találtam eldugva egy már használtat a konyhában. Ami ugyan teljesen be volt száradva, tehát rendes úton nem lehet belőle kinyerni a ragasztót, de éles elmémmel rájöttem, hogy a másik végét simán levágom kisollóval - aminek persze over - és pikk-pakk megragasztom a cipőcskémet. És még spórolok is 189,-Ft-ot, mert nem bontom fel az új tubust. Jóóó.. hát nem most spórolok, hanem majd a távoli jövőben, amikor szükségem lenne megint ilyesmire DE nem kell venni, mert már VAN!

ÖKO lábnyom!! Capisi? 

Találtam is egy, most már örökre használhatatlanságra ítélt ollót, és levágtam a tubus végét. Csak úgy dőlt belőle folyadék. Ha lett volna annyi eszem, hogy előbb oda készítem a ragasztanivalót.. nem folyt volna ki ennek is a fele, node.. sebaj. Mindenre én sem gondolhatok! Végre megjavíthattam a cipőt. Túl sokáig nem örülhettem a sikernek, mert felfedeztem egy újabb nyílást a szélén, amin a ragasztó már nem segíthetett.. Szomorúan konstatáltam a dolgot, de már annyira belelendültem a ragasztásba, hogy folytatni akartam. Valamit tuti összetudok még ragasztani. Valami fontosat. Nyitott tubussal a kezemben járkáltam a lakásban, és találtam is valamit a fürdőszobában ami ragasztásért kiáltott. Na és itt kezdődtek a bajok. Meg ott, hogy miért is nem vettem fel  gumikesztyűt ehhez a munkához?!?  

 Mindegy, egyébként is remek kézügyességem van ( haha), nem lesz itten semmiféle ragasztóbaleset. Először nem is volt. Csak amikor jobb kezemmel a ragasztott felületet simítottam egymáshoz, éppen nem figyeltem a bal kezemre amiben ott volt a pillanatragasztó. És tényleg.. Elég volt egy pillanatnyi kihagyás, máris összekentem két ujjamat. Ekkor főhősünk kissé megijedt, majd ijedtében összekente még egy ujját, a vicc kedvéért most a jobb kezén. Na ekkor dobtam el mindent a kezemből. És most mi a fenét csináljak? Mivel ott volt a csap, gondoltam lemosom hideg vízzel. Aztán arra gondoltam,  inkább meleggel kéne, hátha az oldja. Hát nem oldotta. Sőt, a forró víz meg is égette a mutató ujjamat. Mivel egyik sem használt, hagytam megszáradni, hogy majd valami oldószerrel kísérletezzek. Körömlakklemosó. Nem használt. Szappanos víz. Pff.. Közben a ragasztó vastagon rászáradt az ujjaimra. Hmm.. Na és ekkor ugrott be a csudálatos internet!  Mármint hogy ott mindenre van válasz. Pont erre ne lenne?  Volt is. A bőrátültetés nem szerepelt a repertoárban, de a szemöldökcsipesszel való lecsipkedés, a  csiszolópapírral való dörzsölés igen. Dörzspapír híján körömreszelőhöz folyamodtam, éssss... TADAAAAAM kb. a fele lejött. Nem akartam tovább reszelni, mert még kárt teszek magamban, Most három ujjal nem tudok csinálni semmit, mert olyan furaaaa. Bibis. 

Szóval ez van. Meg a luskas cipő. Holnap  mehetek újat venni. :( 

Ennyit az Öko lábnyomokról. 

Uff