2015. augusztus 12. 17:22 - Beanigma

Nőnek lenni nehéz 02.

Biztosan voltatok már úgy, hogy... dögösnek gondoltátok magatokat. Feldobottnak, sugárzónak.. olyannak, amilyenek kedd délutánonként általában nem vagytok. 

Na.. hát én legutóbb tegnap éreztem magam ilyennek, hajmosás után.Lehet, hogy csak az új hajbalzsamom szívódott fel hirtelen az agyamba, de akkor is így volt. Ritka alkalom, meg köll becsülni! :)

 Belenéztem a tükörbe ésss.. csodát láttam! A hajam puhán omlott a vállamra, egy tincs szexin a szemembe lógott, a szempilláim is vizesek voltak, mint egy illatos tusfürdő reklámban. Rögtön éreztem hogy ezt meg kell örökíteni az utókornak,  így az unokáimnak is eldicsekedhetek azzal, hogy: látod Jenőke.. itt a nagyinak még volt haja. Is. 

Berohantam a telefonomért. Közben persze igyekeztem a szexis tincseket szexisen a helyükön  tartani, de mozgásra rosszul reagáltak: eltűntek a többi kóc között. Oké, semmi gond! Ilyet már láttam a filmekben. Csak meg kell ráznom a fejem, és megint akad egy két rakoncátlan, ami a forró víztől kivörösödött, csöppet sem szexi arcomra tapad ismét. 

Telefon le, hajrázás derék hajlítással, mint tornaórán.. aztán tükörbe nézés. Néhány másodperc amíg elmúlik a szédülés, és némi fókuszálás után sikerült is. Bár a látvány már nem volt olyan megdöbbentően, mellbevágóan ellenállhatatlan, de még mindig selfi után kiabált. 

Telefon kézbe. Jobbról, balról, felülről, majd kicsit alulról.. a legjobb szemből lett volna, mert akkor a telefon kitakarta volna az egész fejemet, deee.. a cél mégiscsak az volt, hogy én legyek rajta, ne a telefonhátlap, szóval.. kattingatok, kattingatok.. de a végeredmény egyáltalán nem volt olyan buja és Claudia Schifferes, mint amilyennek 10 perce éreztem magam. Ráadásul, háttérként belelógott a kiábrándítókék törülköző, egy fekete melltartó a szárítóról, és fél pár csíkos zokni. A hajam közben megszáradt, a fejem még vörösebb lett ahogy egyre dühösebb lettem  a hiába való erőlködéstől; és mindezek mellé, sikerült fotózás közben felfedeznem egy újabb szarkalábat a szemem körül. :( 

Az élet azért szép.. és jó, és csodálatos. De senkinek ne jusson eszébe spontán szelfizni profi fotós, profi sminkes,  szakszerű megvilágítás, derítés, homorítás, meg mittomén még mi nélkül, 40 fokos melegben; 30, 40+évesen, a saját fürdőszobájában, mert.. néha jobb, ha a "csodálatosvagyok" érzés ott marad belül. És csak sugárzik.. sugárzik.. pixelek nélkül. 

Az unokák pedig így is szeretni fognak, mert kopaszon és  ráncosan  is Te leszel a világ legcsodálatosabb nagyija. :) 

Én legalábbis így tervezem. :)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://beanigma.blog.hu/api/trackback/id/tr77701536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása