Kedvenc süteményem volt gyerekkoromban a nagymamám sütötte kukoricamálé. Előkelőbb nevén: kukoricaprósza. Nagymamám is mindig lekvárpöttyöket ejtett a tésztába, mint ahogy sok receptben most is olvastam. Egyszer.. pár éve, volt egy próbálkozásom ezzel a süteménnyel, de akkor nem kukoricalisztet, hanem kukoricadarát vettem hozzá. Sárgának sárga volt ez a tészta is, édes is a cukortól, de úgy ropogott az ember foga alatt, mintha.. kukoricadarát evett volna. Mert hogy azt is evett. Éles eszemmel rögtön rájöttem, hogy ez nem olyan, mint a nagyié. Az övé könnyű volt, mint a piskótatészta. Eltekintve, hogy teljesen más volt az íze. 

Sajnálatos módon nem kértem el akkor a receptjét, így most ismét a csudálatos internethez folyamodtam. Nagyon sok receptet találtam. Próbáltam a legegyszerűbbet kiválasztani. Mindenhol azt olvastam, hogy ez a sütemény a legszegényebb családoknál is gyakran készített édesség volt, tekintve a hozzávalókat, ami minden háztartásban megtalálható volt, és a készítésére is azt írták, hogy (idézem): pofonegyszerű. Főleg még olcsó is. Ahaperszehogyne. Kivéve ha az ember nem ezer forintos eritrinnel készíti, mint én fogom. Cukrot semmiképpen nem akartam beletenni, mert  óhatatlanul is rengeteg olyan ételt eszünk, amiben rejtett cukor van. Ebben még a vaníliáscukor is cukormentes lesz. Ezen hozzávalóktól válik méregdrágává ez a sütemény, nade.. ha most éppen ez a heppem, hogy kerülöm a fehér cukrot, mint a pestist, akkor magamra vessek. Egyébként isteni finom házi szilvalekvárom van itthon, szóval.. lesz benne cukor így is. Ehetem persze cukormentes fügelekvárral, amit Gabi barátnőm készített vagy illatos sárgabarackos-levendulással, amit Gabi kolléganőm csinált, de ehhez a tradicionális sütihez tradicionális lekvár dukál, amit Ági kolléganőmtől kaptam. (dejódolgomvan) 

Megvettem minden hozzávalót, kikerestem a recpetet, majd elszántam magam, hogy elkészítsem ezt a végtelenül egyszerű, olcsó süteményt. 

• végy 30 dkg kukoricalisztet ( Elő a konyhai mérleggel és majd jól kimérem. Csakhogy a mérleg lemerült. Vagyis a benne lévő 9 voltos elem. Sokféle elemem nincs itthon, de 9 voltos pláne nincs. Újratervezés! Van nekem ilyen.. küblim, amin be van jelölve, hogy miből mennyi, miből mennyi. Az oké, hogy 1 l víz, az 1kg víz, na de ez liszt.. és az már nem biztos, hogy ugyanaz. Irány az internet! Végül arra jutottam, hogy 30 dkg liszt az pont 3x100ml, és kész. És így is lett! )
• 3db tojás ( Ezer éve tettem egy fogadalmat: az a recept, ami úgy kezdődik, hogy: végy 3db tojást... na az felejtős. Nem vagyok hajlandó 2db tojásnál tovább menni. Kivéve most. Ha a liszt mennyiséget elrontottam, legalább a tojás legyen annyi amennyit a recept kér. ) 
• 25 dkg cukor ( Na itt bekapcsolt a "nemakarokennyicukortenni" hang a fejemben és kimértem 20dkg eritrint, és a biztonság kedvéért beletettem még a - cukormentessége miatt aranyárban mért - bourbon vaníliáscukrot is. Ha már lúd.. legyen valami íze. )

Kellett még bele tej és olaj (utóbbit helyettesíthettem volna mangalicazsírral is, de momentán ( és még soha az életben) nem volt ilyesmim itthon. 

Mivel kissé felülírtam a receptet, úgy gondoltam minden másban nagyon autentikus leszek. A lisztet átszitáltam a sütőporral. Állítólag ettől lesz könnyű a tészta. Hát rajtam nem fog múlni!  A folyékony izéket kutyuljam össze a tojással és a cukorral. Jó. De hol robotgépem??? A helyén nincs, pedig tuti odaraktam, hiszen az a helye neki már vagy.. ezer éve. Össze-vissza kerestem. Olyan helyeken is ahova  ÉN biztosan NEM tenném. Végül megtaláltam egy olyan szekrényben, ahova - egyéb gyanúsítottak híjján - biztosan én raktam. Vagy az ufók. Esélyes. 

Oké.. szitálva, kutyulva, minden külön tálban.  Sajnos nem olvastam el a következő mondatot időben, miszerint az átszitált lisztet kell önteni a folyékony hozzávalókhoz. Logikus.  Ez általában nem okozott volna gondot, csak éppen a kissebbik tálban habartam össze a tojást, és a nagyobbik tálba  szitáltam a lisztet. És ugye.. ennek az lett a vége, hogy elő kellett vennem egy harmadik tálat is. Végülis ez egy végtelenül egyszerű, olcsó sütemény.. 

Utána már tényleg csak kézügyesség kérdése volt az egész. Vagyis.. Az okozott egy kis gondot, hogy a sütési időt légkeveréses sütőhöz kalibrálták. Az én sütőmben ugyan jár a lég, tekintve, hogy szerintem az ajtaja már nem olyan patent, mint új korában,  de a receptíró biztosan nem erre gonolt amikor azt mondta, hogy így 20 perc alatt megsül a tészta. 

Magabiztosan beállítottam a konyhai vekkert 20 percre, gondolva arra, hogy addig tuti nem fog megsülni, de majd az akkori állapotokat megtekintve, kitalálom mennyi idő is kell a málénak, hogy tökéletesre máléskodja magát a sütőmben. 

Majd' 1 óra alatt sült készre. Nem is merek belegondolni, mennyi gázt fogyasztott el ez a 30 dekás kukoricaprósza mire elkészült. És ez  egy végtelenül egyszerű, olcsó sütemény. Volt. Régen. :) 

Uff