Mégjóhogy! Tán majd én?! 

Gabi  ezer éve barátnőm, ráadásul pont alattam lakik. Csak majdnem pont, mert kicsit jobbra. De nah.. Van ám kétezer éve-s barátnőm is, de sajna ő a város másik végén. Oké..  nem csak múmiákkal barátkozom, nyugi! Most vágom csak,  jól  lemúmiáztam saját magamat is. A csudába! :) 

Na. Az úúgy volt, hogy már megint nyakunkon volt az időszakos, előre megtervezett, mégis váratlanul megrendezésre kerülő munkahelyi sütivásár. Már az elején megfogadtam, hogy én most ebből a körből kimaradok, heveny fogalmamsincsmitsüssek... nemistudoksütni... időmvégképpnincs... ötletempedigpláne... alapon.

HR-es lévén szinte azonnal, cirka 1 hét múlva elfogott a lelkiismeretfurdalás; mégiscsak ki kéne csiholnom magamból valami édességet, esetleg sósságot. De mit?? Elkeseredésemben az is eszembe  jutott, hogy veszek  kész piskótát, majd  kicsit a magam képére formázom, mintha én csináltam volna eleve. Párszor leejtem a földre véletlenül, majd ráhúzok  valami összecsomósodott, főzött krémet, megszórom valami színes biz-bazzal, és tadaaaam!  pont olyan lesz mintha cakkompakk én dagasztottam, kentem-fentem volna. Azzal is tisztában voltam, hogy bent a lányok, ismét különleges és/vagy csodálatos dolgokat kreálnak, de itt van nekem a remek mentségem: nem vagyunk egyformák! Nekem valami máshoz van tehetségem. Van ez így.

Áááá.. ez is milyen már?  Ennyire lúzer nem lehetek! Ráadásul most a kollégákat is alig lehetett rávenni, hogy járuljanak hozzá a vásárhoz. Ami amúgy szintén nem ejtett volna kétségbe minket ( ketten vagyunk hr-esek), de fotót kell csinálni, tündökölni kell a fészbukon, és ha már a húsvéti díszítéssel sem vagyunk kész teljesen, legalább legyen terülj-terülj asztalkám. Ha kevés is, ha "ronda" is, de a miénk. Aztán mindenki lenyugodhat a pícsbe!

És itten jön Gabi barátnőm a képbe. Neki mindig vannak klassz ötletei, és ahogy a dekorációban segített, majd ebben is fog. Persze kikötöttem előre, hogy: egyszerű legyen, mutatós, olcsó, sok, és elképesztően fionm. A válasz: csinálj sportszeletet! Azzal nem lehet mellé lőni. ( neked.. aranyanyám nem lehet. na de nekem? ) Még a receptért is leszaladt, mert ismer engem és jól tudja, hogy ami receptúra három összetevőnél többet tartalmaz, az nekem kiesik a fejemből. Ehhez pedig négy dolog is kellett, szóval... 

Kora délután neki is estem, mint flopi a lábtőrlőnek (jelentsen ez bármit), de előbb elkezdtem esettanulmányokat nézegetni a neten. Nagyon érdekes, hogy egy ilyen.. szinte faék egyszerűségű süteményt is huszonhatféleképpen készítenek el. Jól van, nézzük meg egy párat! Közben Gabival is egyeztettem messengeren, mert némelyik fázisnál nem tudtam eldönteni, ÉN hogy is csináljam. A bőség zavara.. ugye. Mint utóbb kiderült, ráadásul ez a megátalkodott alsó szomszéd, aki a barátnőmnek nevezi magát, kihagyott olyan fontos dolgokat, hogy mit mivel olvasszak össze.. például Nade.. itten van nekünk a csudálatos internet, a nap minden órájában. Hála az univerzumnak!

én:Te  mikróban szoktad a rámát feolvasztani vagy gőz fölött? Gondolom nem a tejben. 

Gabi: De. a tejben. És a cukrot is. Ennek folynia kell.  ( és ezt a kisujjamból... ??? )

én: A  lényeget nem mondtad el nekem! És le sem írtad!  (ezt vádló hangon írtam  )

Gabi: És ezt a masszát a öntöd a kekszre, és összedzsuvázod. (ez egy szakkifejezés a nemtommire ) 

én: Láttam a videón, hogy tepsibe rakják és elegyengetik. Sosem tudtam egyenletesre nyújtani semmit. (írtam félénken)

Gabi: Nem tepsi! Tessék kinyújtani! Szakszerűen. ( ajjaj.. ez a " majdéntudom" hangja) 

én: Nem is tudom hol a nyújtófám. Vagy hogy van-e egyáltalán. ( rebegtem szégyenkezve)

Gabi: A tepsiből sosen fogod tudni keszedni. Jót akarok, hidd el! ( perszeeee... jót akar) 

én: tudom, hogy jót akarsz. ( nekem ne akarjon jót senki) Sütőapírt teszek bele és kiemelem. ( írtam csakazértis hangon)

Gabi:Nem kell!  ( kifogtam a legmakacsabb barátnőt, esküszöm..) 

én: Pedig már olyan jól kigondoltam. :(  azértisazértisazértis)

Gabi: A  deszkán kinyújtod, és nem kell szögletesre. Olyan amilyen. Jó lesz az. ( ha te mondod.. )

én: Hadd tömködjem inkább! ( már apukám is megmondta, hogy makacs vagyok )

Gabi: Nem! Nem tömködsz!  (szerintem forgtatja a szemeit  miközben ír )

én :Háát.. max kinyújtom előszőr és ha nem jó, akkor jön a tepsis módszer (mingyá' rám szól, hogy hát-tal nem kezdünk mondatot )

Gabi: Esküszöm hazamegyek. ( ajjaj.. a világ legjámborabb barátnője  berágott, viszont hát-ta lehet mondatot kezdeni! )

én: Nehogy! Fizetett alkalmazott vagy. Nem jöhetsz haza! ( rreméltem, hogy hisz nekem )

Gabi: A deszkát szórd meg pici keksszel. Szitáld, az a legjobb. ( hát nem édes?  még mindig bírja cérnával )

én: Ja.. mert szitám aztán van!  ( ez kicsit pikírtre sikeredett, de nah.. )

Gabi: Csináld két kisebb adagban. Szépen ki tudod nyújtani, könnyebb kezelni. ( írjad csak írjad.. )

én: Mi lenne, ha golyókat csinálnék inkább? Sport golyókat. ( húzzuk  a macska bajszát ) 

Gabi:Feladom.. ( dehogy adja fel. nem egy feladós típus ) ( szerencsémre )

én: Szúszááá... majd meglátod, mire hazajössz.. pikkpakk meg lesz a sportizé.. valamilyen formában.

Gabi: Szerintem te blogot akarsz. Arra hajtasz. És én leszek a negatív hős. ( Neeeeem iiiis ) 

én: Még jóhogy te leszel! Én nem lehetek. Amúgy nem lesz blog belőle ( vagy de? )

Na ne tarcsá' fel! Gyorsan megiszok két feles mogyorólikört és nekiállok.

Tényleg.. lehetne bele tenni azt is. Bááár.. mivel alkohol, talán a főnököm nem örülne neki. ) 

----------------------------------------------------------------------------------------------

Eme épületes és hasznos csevegés után tényleg nekiálltam és megcsináltam. Úgy csináltam, ahogy Gabi javasolta. :)

Nem mondom.. voltak meredek percek. Például amikor a kakaópor beterítette az egész gáztűzhelyet, mert megbillent a kanál a kezemben vagy amikor a  szilikon "gyúródeszka"  majdnem leszaladt a pultról.

Mondanom sem kell, hogy a nyűves nyújtófát ( aminek tényleges meglétén én csodálkozom a legjobban)  fél óráig kerestem és bányásztam elő a spajz mélyéről. Kicsit szenvedtem a csokoládé mázzal a végén, mert mindig lefolyt amikor mintát akartam bele húzni a recés késsel, miként Gabi javasolta, hogy az enyémek is olyan kis csinosak legyenek, mint az övéi. De könyörgöm! Egy görbe vonalat is el tudok rontani, hát még egy ilyen precíziós munkát. A csokoládé temperálását is gyakorolnom kéne még.. többek között.

A sportizék nem szeletek lettek és nem is golyók, hanem.. kockák. Mázli hogy egyéb mértani alakzatok nem jutottak eszembe, mert még mindig azokat formáznám. 

  Az tuti, hogy ezen látszott, hogy házi készítésű sütemény a javából.

Summa summárum.. nagyon is szépek és finomak lettek; és mindenkinek ízlett aki meg merte kóstolni. :)  Sajnos a sok leeső, leomló, összecsokizott széleket nekem kellett megennem, mivel pocsékba nem mehet semmi!  És erről is Gabi tehet természetesen, mert az ő öltlete volt az egész. :)

Már most kezdthetem kitalálni, hogy mi csodálatosságot kreáljak a karácsonyi sütivásárra. Mindjárt itt van a nyakunkon az is! 

Na... UFF