2015. szeptember 02. 09:20 - Beanigma

Hogy a kakas csípje meg!

Bosszankodom. 

Pár napja még azt írtam volna, hogy legszívesebben felpofoznék embereket, akik veszik a fáradtságot, (vagy akármit) és belerondítanak ebbe a szép, baba rózsaszínű, vattacukorszerűen édes, gyönyörűséges blogomba. Persze okos barátok figyelmeztettek, hogy lesz itt hideg is, meleg is.Most így utólag rájöttem, nem a szeszélyesen változékony időjárásunkra céloztak. Tehát először jött egy kis langyos. Déli szél. Amolyan.. hajösszeborzoló, semmi komoly. Aztán megjött az északi szél is, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Mondanám, hogy alattomosan és észrevétlenül, de nem. Orrba vágóan, nyersen, prosztó módon. Sok mindent tudok kezelni - a szem alatti karikákat most nem említeném -, de a bántást, azt nem.  Az, hogy: ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel! nálam úgy működik, hogy elnézést kérek amiért mégsem  talált telibe, majd elrohanok a sarki kisboltba kalácsért Megvajazom, aztán megkérdezem a tisztelt kődobálót, hogy milyen lekvárt kér rá.

Nem tudok konfrontálódni (beh szép magyar szó ez is), be kell lássam. Az más, ha másokat kell megvédeni. Az rendben van. Akkor méltó leszek a horoszkópomhoz és kiosztok pár fülest, de magamat nem tudom megvédeni. 

Szóval pár napja még dühöngtem. Aztán gyorstalpalón elvégeztem egy " Leszarom" tanfolyamot, felöltöttem a legszebb, legbékésebb mosolyomat és azt kérdeztem magamtól, amit mindig kérdezek, ha rázós, nemszeretem, sírhatnékos helyzetbe kerülök: meghalt valaki? Nem! Akkor nincs nagy baj. Akkor lehet kezelni. És most ez jobban működött, mint máskor mert ez valóban annyira.. annyira.. semmi. :) Emiatt se én, pláne bárki más, aki ezeket az izéimet olvassa, ne bosszankodjon, mert nincs rá oka!

Kerékkötők, ellendrukkerek, vagy egyszerűen csak unatkozó blogger olvasók akik belőlünk "táplálkoznak", mindig lesznek. Legyenek is! 

Ez vonatkozik a "való életre" is. Fogadjuk el, hogy ők ilyenek!. Hogy nekik ezzel a tulajdonságukkal kell együtt élni. De ennél sem több figyelmet, sem több érzelmet nem kell rájuk áldozni. 

Ami engem illet, Hollandia után elindulok a sárga köves úton, és megkeresem Óz-t. Kérek tőle.. mit is.. mit is.. ? Bátorságot! És egy fehér 3-as BMW-t. Jaaa...és még egy marék leszarom tablettát.:) 

És most rohanok csomagolni! 

u.i.: Nem látta valaki a piros felsőmet? Hm? 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://beanigma.blog.hu/api/trackback/id/tr877752570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Haladjunk5 2015.09.02. 14:47:47

65 éves tapasztalat .. a majd Hollandia után nem létezik. Jó utat! Úgy is az lesz. : )
süti beállítások módosítása