... írnék arról, ami jól sikerül? Kevés embert  érdekel mások sikere. Például az enyém sem. Jóó.. a barátaimat igen, de őket telefonon, messengeren és  e-mailban is terhelhetem ha összejön valami jó dolog. Az irigyeim pedig.. ha vannak egyáltalán.. pláne nem akarnak tudni róla, mert akkor még jobban kén irigykedniük. Azt persze mindig elfelejtem, hogy az ilyen nemes érzeletű emberket ez élteti. Bááár... és itt megint megcáfolom önmagam, valahol azt olvastam, hogy: az irigység az elismerés legőszintébb formája. Én is mindig azt vallottam, hogy inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak. És ha már a kozmikus bölcsességeknél tartunk, akkor itt egy utolsó mára: Nem az számít mit mond, hanem hogy ki mondja. És pont. :) 

Mai kis szösszenetemet nevezhetnénk banálisnak is, már ami a témáját illeti, ugyanis a gyümölcslevesről lesz szó. Amit ma főztem. Nyár van, meleg, Berobbant a gyümölcsleves szezon nálam. Momentán időm, mint a tenger, tehát főzőcskézhetek. Bolt.. bevásárlás.. mi kell a gyümölcsleveshez?! Jórészt gyümölcs. Én meggyből és még valamiből szoktam készíteni. A "még valami" nem egy gyümölcs, hanem valami, amit  hozzá pakolok. Ami van otthon.. pl. alma mindig. Kitaláltam, hogy ma meggyes-almás leves lesz.  Alma van, szóval csak a többit kellett... kellett volna megvennem, de amikor haza értem és hozzá láttam a főzéshez, akkor szembesültem a szomorú ténnyel, hogy: upsz!! Mindent IS vettem, csak meggyet nem. Szuper. Újratervezés! Akkor lesz alma leves "mégvalami" gyümölccsel. Igaz, így nem lesz halvány rózsaszínű, mint ahogy szeretem, de nah.. majd csak kibírom valahogy. Addig túrtam a szekrényeket, míg találtam citromot, aszalt áfonyát és aszalt sárgabarckot. Találtam még sertéscombot is, azt is kivettem a fagyasztóból. Persze nem a levesbe, hanem holnapra.  Ha egzotikus konyhát vinnék, simán beleférne a sertéscomb is, ahogy pl. a kakaó is. Jaaa... nem is mondtam, de majdnem kakaót szórtam a gyümilevesbe őrölt fahéj helyett. Tudom, hogy én voltam az a hülye, aki egy kis üvegbe kakaóport szórt és nem címkéztem fel. Abban is biztos vagyok, hogy amikor ezt műveltem, ezer százalékig biztos voltam benne, hogy úgy sem felejtem el mi van az üvegben. Pedig de. Mázli, hogy nem az üvegből akartam szórni a "fahéjat" hanem kiskanállal, és amikor belekanalaztam, furának éreztem az állagát.  Megszaglásztam, majd miután alább hagyott a tüsszentő roham, meg is kóstoltam. Alig akartam elhinni, de tényleg kakaó volt. Huhh.. ez közel volt ahhoz, hogy indiait főzzek. Életemben először. Vagy nem is tudom.. melyik nemzet konyhája favorizálja a kakaót a levesben?

A lényeg a lényeg! Minden jó, ha jó a vége.

Főzetem egy halvány színű, ám finom, almás-áfonyás-citromos-sárgabarackos levest. Ronda de finom!

UFF