Az ország kb. a fele Magyarországnak. Területileg. Ezért is sikerült keresztbe-kasba bejárni pár nap alatt. Ez persze barokkos túlzás, mert voltak városok, amin csak átrohantam. Képletesen. Mert amúgy autóval közlekedtem. Ott egyébként nem nagyon látni távolsági buszokat. Vagyis: én egyet sem láttam. Szerintem a legtöbb holland autóval közlekedik. Ezért is áll be az 5 sávos autópálya, mint a szög. És még baleset sem kell hozzá. A másik amiben biztos vagyok, hogy minden nagyobb falunak saját reptere van. Több repülőgépet láttam amikor felnéztem, mint madarat. Vagy felszállóban, vagy leszállóban, de mindig repülőgép húzott el felettem. 

Autókról jut eszembe, hogy új kedvencem van: a Tesla! Nicola Tesláról lett elnevezve. Nem véletlenül, hiszen a mágneses indukció mértékegységét (IS) is róla nevezték el. És nem.. nem magamtól vagyok ilyen okos, pláne nem fizikából, mert abból gimiben, egyik félévben kegyeskedtem megbukni.:( ( ez eddig titok volt). De  itt van nekem a csudálatos internet, és nem félek használni. :)  Szóval rohantamban az autópályákon, nagyon sok Tesla húzott el mellettünk. Alig tudtam leolvasni a márkáját, mert:

• állandó lopakodó üzemmódban funkcionál, mivel elektromos, roppant csöndes
• nem lehetett utolérni, olyan gyors
• megelőzni esély sem volt

Persze ennek semmi köze Amszterdamhoz vagy Hollandiához. Ennek az én személyes autómániámhoz van köze. :)

Tehát Amszterdam.. 

Nevét az Amstel folyóról kapta.  Ez a város megérdemel egy külön bejegyzést. És nem csak azért, mert itt található a Van Gogh (hollandul f hangot ejtünk v helyett)  és a Rembrandt múzeum, hanem mert víz, víz mindenütt. :) Utána olvastam: a város kb. 100 szigetre tagolódik, melyeket a grachtok fölött átívelő hidak kapcsolnak össze egymással. Elképesztő. :)

A Van Gogh múzeumról lemaradtam, mivel szombaton (és csak ezen a szombaton, amikor a látogatást terveztem) zárva volt. A másik tervezett napon viszont későn értünk a városba, mert egy kis műszaki problémánk akadt. Történetesen majdnem kigyulladt az autó. Iszonyat büdös, égett gumiszag.. Én rögtön mondtam, hogy a fékkel lehet a baj. Azzal is volt. Konkrétan füstölt, amikor megálltunk egy szerelő műhely előtt. Két vödör vízzel hűtötték le. Mutogattak a szerelők utána is, hogy a jobb oldali kerék még mindig füstöl. Próbáltam értelmesen visszamosolyogni, hogy: én is látom, nem vagyok vak, de mit tudnék még csinálni vele? Pisiljem le, attól elmúlik neki, mint medúzacsípés után a fájdalom? Alig hiszem, hogy ez lenne a megoldás. Na lapozzunk! :) 

Szóval, fékpofa csere, a két első gumi cseréje, és  futómű beállítás után már értelmetlen lett volna a múzeumlátogatás.Ráadásul égett gumiszagom volt nekem is, pedig én csak ártatlan szemlélője voltam az eseményeknek. 

Komppal kell átmenni a Centrálba/hoz. Csak pár perces utazás, de már ez is nagyon különleges. Főleg egy olyan szárazföldi patkány számára, mint amilyen én is vagyok. Múzeumlátogatás lefújva. Hogy rendesen kiszellőzzünk, elmentünk sétahajókázásra az amszterdami csatornákba/on.  A lehető legjobb döntés volt! És nem csak azért, mert így elbírtuk viselni egymás szagát, hanem mert nem tudtam volna másképp magamba szívni ennyire intenzíven, közelről, ezt a csodás várost. Ráadásul a végére (másfél órás hajókázás volt), ránk esteledett. A hidakat kivilágították, a házakban, a lakóhajókon felkapcsolták a lámpákat. Mivel itt nem divat a függöny, mindenhova be lehet látni. Fura volt ez nekem az első perctől, és nehéz is megállni, hogy ne legyek illetlenül kíváncsi, és ne bámuljak be minden ablakon. :) Nem mintha ez a hollandokat zavarta volna, mert láthatóan hozzá vannak szokva. Vagy  csak simán ignorálják ezt a dolgot, kitudja? Élik az életüket a kirakatban is. Tanulnak a gyerekkel, számítógépeznek, miközben vörösbort kortyolnak, vagy összeölelkezve fekszenek az ágyon, és tv-t néznek. A szűk csatornákban pedig valóban egy karnyújtásnyira voltak ezek a hajók, és a szinte egybeolvadt házak  is. A régi városrészben is vannak modern épületek, természetesen. Nagyon harmonizálva, szinte szimbiózisban az egész történelmi jelleggel, amit a város méltán sugároz, hiszen Amszterdam története a középkorig vezethető vissza. A terület már 4600 (négyezehatszáz) éve lakott. Aki kicsit is fogékony a történelemre.. arra, hogy átélje és hagyja magát megérinteni az épületekből sugárzó szellemiséggel, az lubickol ebben a városban. Ha csak egy  délutánnyit is, mint én. 

Másfél óra gyönyörködés ebben az ékszerdobozféle városban, kárpótolt Van Gogh miatt. Az eső persze most is elkezdett esni, de a napok teltével egyre inkább hozzászoktam, hogy örökké úgy nézek ki, mint egy ázott veréb. Sminkről, frizuráról már régen lemondtam. Még pár nap, és csiperkegombát termeszthettem volna a ruhámon, mert örökké nedves voltam a random módon szemerkélő esőtől. 

A hajókázás után úgy döntöttünk, megnézzük magunknak a híres-hírhedt "piros lámpás" negyedet. 

De ez egy következő fejezet lesz. :)