Nos.. 

 " Ab ovo"  kezdjem a történtetet vagy kihagyhatom annak taglalását, mi történt azután, hogy az ősember feltalálta a kereket, és ez a csudálatos találmány odáig fajult, hogy nekem is lehet autóm? Rádumáltatok; kihagyom.  Amúgy  csak a latinos műveltségemet kívántam megcsillogtatni, ami ugyan hiányos de legalább felesleges is. 

Pár gépkocsit " elfogyasztottam " már az évek során, szóval mondhatni, tapasztalt vezető vagyok. Ehhez jön az éles hallásom, amit remekül ellensúlyoz a rossz látásom. Ááá.. nem. Csak vicceltem. A hallásommal is bajok vannak. :) Ezt onnan tudom, hogy örökké csörgő-morgó, sivító-süvöltő-surlódó hangokat hallok vezetés közben. Fixa ideám, hogy ezt mind az én kis autóm produkálja. Nem hinném, hogy feltűnési viszeketegsége lenne, esetleg engem szeretne szórakoztatni menet közben, de a tények makacs dolgok.  Ez az autó nem tud, nem akar csöndben közlekedni. Egyesek szerint erre kiváló orvosság a koppanásig tekert hangerőszabályzó az autórádión. Természetesen ezzel nem értek egyet, ezért ha oda nem illő hangokat vélek hallani, gyorsan felhívom közeli hozzátartozóimat, remélve, hogy az én szofisztikáltan előadott észleléseimet, tűpontos diagnóziskezdeményeimet  lefordítja profi autószerelő szaknyelvre, és konkrétan diagnosztizálja az autómat a messzi távolból. Nem gondolnám, hogy lehetetlent kívánok.. Mert mit nem lehet abból érteni, ha azt mondom:

1. valami zörög elől ( amikor indulok. ha egyesbe rakom, néha fékezéskor is)
2. szerintem a váltó ( tuti ki fog eseni. vagy be. nézőpont kérdése)
3. a ventilátor hozzáér a hűtőhöz. ( csak egy tipp )
4. mégis inkább kopog, mint zörög. ( na szerinted???? mi baja van? )

 Ilyenkor mindig megkapon, hogyaszonygya: mégishonnantudjam? hívd a szerelőt inkább! haggyálbékénahülyeségeddel! :)  Na jóó.. ezt még sosem mondta senki, gondolatolvasó meg szerencsére nem vagyok. :)

A lényeg: kicsit zörgött az autó eleje induláskor. Hmm.. mi lehet.. Éles eszemmel rögtön rájöttem, hogy valami hozzáér valamihez. Úgy gondoltam, a munka nehezét elvégeztem, most már szólok a szerelőnek, nézze meg, csinálja meg, valahogy csendesítse el ezt az átokfajzat kis autót.

Szerelő megszakértette, véleményt mondott, megcsinálta, sőőőt.. el is hozta a kész autót, hogy ne nekem kelljen kibuszoznom a világvégére érte. Én meg hazavittem őt, kifizettem, és mindenki ment vidáman a dolgára. Én legfőképp vásárolni egy közeli üzletbe. Dolgom végeztével becsüccsenek az autóba, rükvercbe rakom, és indulnék hátra, amikor egy nagy reccsenés.. ( jajjistenemezmilehet)  Megtorpantunk félig kilógva az úton. Ostobácskán azt hittem, ha  lehet, hogy csak kiugrott a váltó ( ahapersze) és ismét próbálkoztam, de nem történt semmi. Kiszálltam a kocsiból és próbáltam rájönni mi lehet a baj. Láttam, hogy minden 60 év feletti úriember, akikkel tele volt a parkoló szerdán délelőtt, és akik  eddig unatkozva várták a nagyságosasszonyt, hogy bevásároljon, most a nagy reccsenésre való tekintettel kipattantak az autóból, hogy aktív részesei legyenek mások bajának. 

Együkük szólt, hogy van egy szép nagy tócsa olaj az autóm alatt. Hmm. Szuper. Javasolta, hogy toljuk vissza a helyére, ne legyen útban. Rakjam üresbe. Mondjuk addigra már üresben volt, de oké.. beszáltam és megint üresbe raktam. Próbáltuk tolni, de ez a megátalkodott nem mozdult. Most a túlvégről egy másik bácsi szólt, hogy rakjam már üresbe! Aranyapám! Mégis eddig mit próbáltam? He? Vagy azt gondolta, így akartam leparkolni? A valóságban persze nem nyitottam ekkora szájat, bár nem szeretem ha ennyire szőkének néznek, minden szőkeségem ellenére sem. Na mindegy.. volt bajom elég. Főleg amikor átmentem a gépjármú jobb oldalára. Az én kicsikémnek kitört a lábikája.. Elkeserítő látvány volt, főleg mert közben lepergett előttem egy film, aminek az volt a vége, hogy én innen egy ideig nem megyek sehova. 

Nade! Nem olyan fából faragtak, mint akit minden himli-humli okoskodó + egy lesántult autó lelomboz. Vettem a telefonomat és máris hívtam a szerelőmet, akitől fél órája váltunk el barátságban. Felvázoltam a helyzetet, ő pedig SOS kocsiba pattant és jött megsegíteni egy idős hölgyet. Mármint éngemet. Odaérkezvén gyorsan szentségelt egy sort, majd kijelentette, hogy nincs röntgenszeme, ezért ezt nem látta előre. Nem is hibáztattam, természetesen, csak reméltem, hogy napnyugta előtt egy szaturnáliai csodában lesz részem, és épségben hazakerülünk én és az autóm. 

Mialatt ő elrobogott alkatrészekért, meg mindenféle csudálatosságért amivel rendberakja a kocsimat, egy harmadik "szaki" közelebb merészkedett, majd odahajolva ítéletet mondott: eltört a lengővilla. Még hozzátette: Nem tudok segíteni. Húú.. pedig azt reméltem ő is odafekszik, majd kéz a kézben megpreparálják azt a fránya,  kiszakadt autókereket. 

Egyetlen fiatal férfi jött oda és kérdezte meg, hogy tud-e valamiben segíteni. A meghatottságtól szipogva köszöntem meg a kedvességét és ajánlottam föl, hogy cseréljünk telefonszámot, esetleg jelöljük be egymást az instagrammon, ha már így összefutottunk.. Na jó.. semmi ilyesmi nem történt. Sajnos :)  Minden esetre visszakaptam az emberiségbe vetett hitemet, miszerint vannak még rendes emberek. 

A szerelő szerencsére ott a parkolóban meg tudta menteni az autót, nem kellett trélert hívni. Még próbálgattuk a parkolóban, majd elgurultunk váltóolajért, mert az enyém ott terült el az Aldi parkolójában. Jaa.. tényleg! Bementem az üzletbe, hogy kérjek egy kis homokot vagy felmosórongyot, amivel fel tudmán takarítani az olajfoltot, de nem tudtak segíteni. Komolyan rosszul éreztem magam emiatt, de nem tudtam mit tenni. Sok minden kacat van a kocsiban, de fél zsák homok momentán  nincs. 

Summa summárum.. szerencsés napom volt.. végülis. Nem a főútra kanyarodva robbantam le, gyorsan  elértem a szerelőt, helyben meg tudta csinálni a kocsimat, és lekéstem a fogorvost is. :) 

UFF