Ma nagyon nem szívesen jöttem haza. Mehetnékem volt. Lett volna.. mondjuk inkább így. Annak ellenére hogy kissé avíttasnak éreztem magam, azt éreztem, hogy egész nap bírnék menni. Bárhova, csak ne legyenek emberek, ne legyen zaj, ne legyen a lakás csöndje. Még zene se. Zsebre dugott kézzel sétálni az erdőben, vagy egy patak folyása mentén. Nem erőltetni a vidámságot és a mosolyt. (Rohadt fárasztó ám pozitívnak maradni.) De ezt biztosan ti is tudjátok. Mindenhol van olyan szomszéd aki nem szimpatikus, olyan kolléga, akit inkább elkerülnél.És akkor a rokonokat még meg sem említettem. De szocializálódtál, ezért mosolyogsz, kedves vagy, segítesz. És nekem itt van még ez az angyalszárnyas project is.. 

Hogy miért nem indultam neki a Bükknek.. fogalmam sincs. Talán praktikus okokból, mert pl. nem úgy voltam öltözve. 

Na.. ez meg a másik. Hogy örökké gondolkodik az ember. Mérlegel, százalékot számít, gyököt von. Már ha olyan szerencsés, hogy még emlékszik rá hogyan kell. :) És itt jut eszembe az eleddig egyetlen ( és esélyem sincs már többre, lássuk be! ) matematikai sikerélményem, ami még  az általános iskolai időkre datálódik. A tört számokat tanultuk. Baromira nem érdekelt senkit, velem az élen, de a tanárnő nagyon lelkes volt, és csak mondta.. mondta.. kérdezte.. kérdezte.. És az egyik ilyen kérdésre, hogy akkor ez meg az ( a kérdésre sem emlékszem) milyen tört szám lesz?.. halál unottan vágtam rá elsőként, hogy: öthatod. És tényleg az volt! Nem írnám le azt a büszkeséget ami eltöltött, mert leírhatatlan. Felvillant egy pillanatra a matematikai Nóbel díj lehetősége is, de ezt még én is túlzásnak tartottam, ezért elkezdtem kicsiben gondolkodni: matekszakkörös leszek!  Az is lettem. Bár így utólag be kell valljam, nem sok mindent kerestem a sok okos reálos között. Valahogy ki is koptam, és inkább a fogalmazásaimmal és a verseimmel törődtem. 

Számolni azóta sem tudok. :) De azért.. ez is valami. Nem? De! :) 

u.i.: Tudom ám, hogy a bejegyzés eleje köszönő viszonyban sincs a végével, és már számtalanszor megkaptam hogy csapongok, de ez van. Tetszik, nem tetszik. :) 

Uff