Hmm.. Nehezebb barátnak lenni, mint bármi másnak. Könnyebb szeretőnek, szerelemnek, férjnek, feleségnek, gyereknek vagy szülőnek lenni.  Ott le vannak osztva a szerepek, "csak" meg kell felelni neki. Az sem könnyű, de legalább van egy csapásirány amit követhetünk. Tapasztalat,  evolúció, minták sokasága. Szociálisan egyébként is,  eleve megfelelésre vagyunk programozva.

A barátainkat magunk választjuk vagy hagyjuk, hogy ők válasszanak minket. Nem születünk bele, nem hasít belénk a felismerés, mint a villámcsapás, hogy: IGEN! Ő AZ ! Ő lesz az életre szóló, igaz barátom. Kialakul. Persze nem magától, mert botorság lenne ezt hinni. Sok fázison, közös nevetésen és síráson kell átmenni ahhoz, hogy úgy érezd, ő az az ember akit csakis saját magáért engedtél be az életedbe. Nem kötelező szeretned, nem társadalmi elvárás, hogy törődj vele. Önmagáért kedveled vagy éppen kívánod a hátad közepére, amikor fontos kérdésekben merészel ellent mondani neked. Persze meghallgatod. Még hallgatsz is rá, hiszen ő az az ember aki viszonylag tisztán lát. Nincsenek rózsaszín vagy lila ködök a kettőtök kapcsolatában. Nem válsz anyatigrissé, és nem változol át beletörődő, alázatos "társsá" mellette, mert nem ezt várja tőled. Ahogy Te sem.  

Te csupán azt akarod, hogy ott legyen ha hívod. Egy hét, egy év, egy élet végén is természetes legyen, hogy felveszi neked a telefont vagy váratlanul rád nyit. Gondolom, pont a magunk választotta, saját kezünkkel szőtt háló miatt ennyire erős ez a szál. 

Gondok akkor vannak amikor kiderül, a barátodnak, barátnődnek van családja. Férj, feleség, esetleg más barátja is rajtad kívül. Természetes emberi tulajdonságnak tudom be azt, hogy a barátod barátjára is lehetsz féltékeny. Az ember szeret fontos lenni, fontos szerepet betölteni, domináns lenni kapcsolatokban. Vagy csak én? Nem hiszem. Ez általános. Visszatérve oda, hogy egy baráttal nem csak egy embert kapsz.. Egy egész sereg idegent is, akik hozzá kötődnek. Másképp, mint Te. Nem erősebben, gyengébben, hanem: MÁSKÉPP! Azért írtam nagy betűkkel, mert ez nagyon fontos. Ennek az elfogadása nagyon nehéz. Csak arra fókuszálni, hogy kettőtök kapcsolata mennyire szoros,  figyelmen kívül hagyni mindent és mindenki mást, szinte lehetetlen. Fokozottan kell toleránsnak és elfogadóak lenni, hiszen neki nem mondhatod azt például, hogy: figy. én vagyok az anyád, apád, és ez így is marad. Te egy opció vagy, hogy ilyen rondán fogalmazzak. A barátság tehát ugyanolyan munka, mint a többi kapcsolatod életben tartása. Azzal a csavarral, hogy ezt totálisan magad választottad. A választásaid téged jellemeznek, rólad mesélnek. Van egy mondás, és nagyon találó is: Madarat tolláról, embert barátjáról. Csalódni egy barátodban, az egyik leginkább elkeserítő dolog amit el tudok képzelni, mert ilyenkor magadban is csalódsz. A megbocsátás persze mindenki habitusától, tolerancia szintjétől is függ. Én a könnyen megbocsátó típus vagyok, de nem mindenki ilyen. Ezt is megértem. (pedig talán nem kéne). A másik, amikor egyedül a barátodra számíthatsz. Aki szembe megy a családoddal, kiáll érted, melletted marad.  Ha kell, segít költözni, sírhatsz a vállán. Vagy csak tartja benned a lelket, amikor több száz kilométerre költözöl, és honvágyad van. 

Önzetlenül? Önzetlenül! 

Naaa..  ez okoz nekem most fejtörést. Oké.. tudom, hogy nem én vagyok Teréz anya. Szent sem vagyok. Próbálok nem teátrálisan fogalmazni, de komoly törést jelent mostanában, hogy a saját önzetlenségemet kell megkérdőjeleznem. Jót akarok. Jól akarom? Sok eset van amikor csak a szándék tiszta. Belül tiszta vagyok. Barát vagyok. Erősítem, vagy gyengítem a szálakat? Tényleg én tudom a legjobban mi a jó neki, nekik? Ezer ilyen kérdőjellel végződő mondatot tudnék most ideírni. Önigazolást várok vagy visszajelzést? Mindkettőt. Magamban kell először is biztosnak lennem, hogy jó barátja lehessek bárkinek is. Önzetlenül. 

Nyugtassatok meg, hogy nem csak én küzdök ilyen gondolatokkal! Addig is, rágom és rágom. Próbálok igaz barát maradni, amilyet azok az emberek érdemelnek, akik engem választottak. Csupa okos, jószívű nő és férfi, szóval biztosan tudják miért választottuk egymást. Kevesen vannak. Fontosak.  

Eritis sicut Deus, scientes bonum et malum
(Olyanok lesztek mint az Isten, jónak és rossznak tudói)