Kiéhezve

Szex

A már jól ismert feszüléssel ébredtem ma is. A mellemben, az ágyékomban. Nem álmodtam semmi szexeset. Nem szoktam.. na jó, ritkán. Ha pedig OLYAT álmodom, akkor sincs orgazmus, csak valami nagyon közeli, „mindjártjólesz” vagy „majdnemjóvolt” érzés. És persze a csalódás, hogy miért nem tudok én spontán elélvezni?! Nem akarok magamhoz érni. Nem azért mert ez ciki és szégyellni kell ( de, azért ), hanem mert.. nem én akarom csinálni. A királyfit akarom, aki megérinti a szétpattanni akaró mellbimbóimat vagy játékosan belém nyal. De az a kurva királyfi már megint valaki másnak az ágyában hempereg, nem az enyémben. Így van már ez mióta is? Száz éve? Csipkerózsika várt ennyit egy szerelmes éjszakára, de ő legalább nem ébredt fel hajnalban, szétnyílni akaró lábakkal. Mázlista ribanc. Most eldönthetem, hogy befejezem ezt a mókát egyedül vagy hagyom a csudába és főzök inkább egy kávét, miközben lamentálhatok azon, hogy szexet akarok vagy szerelmet. Persze az őszinte válasz az, hogy szerelmet szexszel. De hol van ilyen? Az én koromban? Ugyan! Örülhetnék annak is, ha sikerülne valakit sima szexre rávenni. De azt nem akarom. Vagy nem tudom? Jobban hangzik az, hogy én nem olyan nő vagyok.. nekem úgy nem jó.. az csak szex, én meg érzelmi alapon akarok dugni. Már bocs. Na tessék! Nem elég hogy kielégületlenül ébredtem, még őszinteségi rohammal is. Rossz párosítás. Többszörösen szembenézni a tükörrel és elviselni amit látok benne.. brrr… hol az a kávé?

Nyugalom

Az új szomszéd még mindig a lakását újítja fel. Nem is láttam őket még. Szombaton is egész nap ment a fúrás. Nem tudom mit lehet ennyit fúrni 50 négyzetméteren. Oké, hogy valamikor meg kell csinálni ezt is, de már másfél hónapja nincs nyugalom ebben a kibaszott bérházban. Ha meg csönd van, este hallgathatom a szomszédot ahogy szexelnek. Nem irigylem tőlük, csak utálom hallani ahogy a csaj visít. Mintha fájna neki. Volt ilyen élményem egy másik lakásban, csak ott a felettem lakó volt zajos. Viharos összeveszés után még viharosabb kibékülés. Azt hittem néha, hogy leszakad a plafon. Így aludjon az ember..

A béke nekem valamilyen vízzel kezdődik és fejeződik be. Csobogás, hullámcsapkodás, zuhogás, bármi. Teljes relax. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy ott legyek a víznél. Az kevés, hogy berakok zenéket, amiben csicseregnek a madárkák és csobog a patak. Nekem a teljes élmény kell. A hűvös fuvallat, a víz illata, a fák susogó hangja. Szívesen kizárnám a többi vízparton lévő embert ha tehetném, de amíg nem futja saját szigetre, el kell viselnem a homo vagy épp homokos sapienseket magam körül.

Munka

Húú.. rohannom kell! Elpepecseltem az időt a sok agyalással, de így legalább elmaradt a szokásos maszatolás a fürdőszobában, ahogy a mitvegyekfel? mutatvány is. Az irodában szerencsére nincs sem rongyrázás, sem kötelező öltözet. A főnök csak annyit kért, hogy a melleket és derekakat hagyjuk fedetten, és a szoknya is az illendőségig legyen rövid. Ennél a mondatnál összenéztünk Éva kolléganőmmel, mert pont a főnök titkárnője nincs tisztában milyen az illendő szoknyahosszúság. Tényleg nem az irigység szól belőlünk, hiszem Éva bitang jó bőr 35 évesen, és én is elég mutatós vagyok, de tisztában vagyunk azzal, hogy ez munkahely és vannak szabályok, és ezt betartani elvárjuk a többi kolléganőtől is, beleértve Simon Mercédeszt. Persze szólni nem fogunk, mert ahhoz beszariak vagyunk mindketten, de alkalmanként súlyos pillantásokat vetünk rá, amit ő hajlamos figyelmen kívül hagyni. Ez bennünket bosszant, őt pedig szórakoztatja. Legalábbis ezt látom rajta. A legdühítőbb, hogy szinte a lányom lehetne, és ha nem a főnök kedvence lenne, akkor talán, mint nő a nővel váltanék vele pár szót a munkahelyi dresscodról. Természetesen még így is elküldhetne melegebb éghajlatra, mert hogy jövök én ehhez.. de egy próbát megérne. Nem vagyok leszbikus, soha nem kívántam még egy nőt sem, és tényleg bitang jó lábai vannak a Mercinek, de ez akkor is munkahely.

Fél kilenc.. Még van időm bemenni a boltba valami kajáért, de ahogy legtöbbször, most sem tudom eldönteni mi a szart egyek. Nem kívánok semmit ebben a dög melegben, csak inni és inni. Jajj.. itt van az a srác, aki mindig fixíroz, ha meglát. Csak bámul némán. Pedig tud beszélni. Hallottam ahogy sonkát kért a csemegepultnál. Kellemes bariton. Ki sem néztem belőle. Magas és vékony. Túlkoros bölcsészhallgatónak gondolom. Esetleg könyvtárosnak. Talán a fekete keretes, szigorú szemüvege miatt, amiben nem látszik szűkre húzott szeme. Na nem mintha annyira érdekelne milyen színű szeme van, csak megjegyeztem. A barátnőimmel szoktuk ezt játszani amikor beülünk kávézni. Próbáljuk kitalálni a körülöttünk lévő emberek foglalkozását. Jó móka, bár az igazság sosem derül ki, lévén nem interjúztatjuk utólag az alanyokat. Ez a srác fel sem tűnt volna, ha Éva nem hívja fel rá a figyelmemet pár hete.

• Nézd már Kriszti, az a pasi nem veszi le rólad a szemét. Már a tegnap is ezt csinálta. Kiszúrtam.

• Jajj Évikém, szerinted minden hím engem bámul. Édes vagy, hogy foglalkozol az önbizalmammal, de egyrészről ez a srác a fiam lehetne, másrészről pedig.. nincs másrészről. Ez még gyerek! Lehet, hogy valamelyik régi tanárnőjére emlékeztetem. Ha pedig az ilyen vén banyák jönnek be neki, mint én, akkor defektes is.

Na.. ezek után persze megkaptam, hogy mindig leszólom magam, és hogy fejezzem be! Csak mert a legutóbbi kapcsolatom olyan mocskos véget ért, még ne veszítsem el az önbizalmam, mert én igenis egy kívánatos…blabla…

Tudom, hogy jót akar. Néha azt is elhiszem, hogy minden szava igaz. Néha. Néha elhiszem, néha igaznak is érzem. De soha.. soha.. de tényleg soha többé nem kezdek nálamnál fiatalabb férfival. Még flörtölés szintjén sem, mert nehéz behúzni a féket egy idő után. Én csak tudom. Nem kell a bonyodalom. Jó ez így most. Oké. Nincs pasi, nincs szex. Ez hátrány. De van helyette nyugalom, koncentráció, szabadidő. És munka. Rohadt sok munka.

Erről jut eszembe, hogy mindjárt elkések, ha nem szedem a lábam. A főnök nem bánja ha kicsit hamarabb lépünk le, persze az illendőség határain belül, de reggel megköveteli a pontosságot. Vetek egy pillantást komoly hódolómra, aki most is engem bámul, és már suhanok is tova. Még időben, hogy beérjek.

• Szia Évi! Késtél! Fövényesi ki fog nyírni előbb-utóbb, meglátod! Közelebb laksz az irodához, mint én, mégis elkésel. Hogy a fenébe csinálod ezt?

• Nyugi már! – mondja kaján mosollyal – Még pont sikerült előtte beslisszolni a liftbe. Nem lesz baj.

• Egyszer úgyis lebuksz ezekkel az utolsó pillanatokkal. – dohogok.

Megint és mindig. Nem tehetek róla, én sem tolerálom a pontatlanságot. Éva még egy nyugtató mosolyt küld felém, aztán leül a saját boxába. Tíz éve dolgozunk együtt, és az első perctől kezdve meg volt az összhang, ami ritkaság. Engem nem szoktak szeretni a női kollégák. Nem tudom miért, de már nem is igen érdekel. Eleinte még próbáltam barátkozni, jópofizni a büfében, de egy idő után meguntam. Kapjátok be, némberek! Aztán jött Éva és egymásra találtunk. Lassan az egyik legjobb barátnőm lett.

Na.. nézzük, mi újság a virtualitásban.. Tudom.. nem illik és nem etikus munkaidőben csetelni, de ha laza nap van, akkor feljelentkezek. Néha csak beleolvasok, nem írok oda semmit. Hoppá.. kapásom van!

• Szia szépségem 

• Szia Bumeráng! Megint itt vagy?

• Csak miattad járok ide. Tudhatnád.

• Persze.. jó szöveg. Van aki beveszi?

• A farkamat vagy a szövegemet? Hehe 

• Idióta! A béna szövegedről beszélek. A micsodád nem érdekel.

• Inkább azt regéld el, mikor talizunk végre!

• Ööö.. Soha?

• Mindig ezt mondod. 

• Nem mindig, csak amikor megkérdezed.

• Mondj igent, és többé nem kérdezem.

• Igen. ( most jó? )

• Komolytalan vagy! Nekem tényleg kellenél.

• Bumikám, én nem egyéjszakás nő vagyok, mint a kis barátnőid. Nem leszek rovátka semmilyen ágytámlán.

• Nem veszel engem komolyan. 

• Naná hogy nem  Bocsi, meló van.

Huss.. ennyi elég is volt. Régen élveztem ezt. Régen.. Régen beszélgettem emberekkel, most meg… mindenki csak dugni akar. Persze, értem én. Valahol én is ezt akarom, csak.. hol a romantika? Anyám.. kívülről hallom most magam. Ebben a korban mit akarok én romantikázni?? Majdnem.. hány évesen is? Sok? Közeleg a nyugger kor. Hasi tasi, banya tank, hőhullám. Két hőhullám között egy harmadik.. Szép kilátások. Ami most kéne, az a gyors szex, aztán pá! Semmi bonyodalom, semmi lelki élet, nulla romantika! Ha mindenkinek jó volt, esetleg még egy alkalom, de annyi a max. Jöhet a következő! Ajjj.. mit áltatom magam? Nem ilyen vagyok. Próbáltam, utáltam. Nem a pasit és nem is magamat, hanem az ürességet szex után. Na jó.. a pasit igen, mert nem imádott utána. Az mondjuk feltűnhetett volna, hogy előtte sem, csupán következetesen le akarta húzni a bugyimat. Csak azért nem sikerülhetett neki, mert eleve fel sem vettem. Jesszusom! Lehet, hogy én is egy mezei ribanc vagyok?? Hehe.. Meg miért is imádott volna? Akkor látott másodszor. Egy liba vagyok. Pardon! Voltam! Erős múlt időben!

Ajjaj.. jön a főnök.

• Krisztike, átküldtem egy lektorálni való anyagot. Megnyitotta?

Basszus, dehogy nyitottam.

• Most akartam főnök. Mindjárt megnézem. Mennyire sürgős?

• Jó lesz tegnapra is Krisztike – béna humorod van, főnököm - A főszerkesztő unokahúgának az irománya. Azt ígértem holnapra átnézem. Khm.. átnézzük.

Bazdmeg Fenyvesi.. már megint az én kontómra ígérgetsz. És ezen az sem segít, hogy cinkosnak szánt vigyort vetítesz rám. Seggfej! Persze én is előveszem a műmosolyt, és megnyugtatom ahogy szoktam.

• Nem probléma. A Koltai könyvet addig félre rakom. – Na erre mondj valami okosat, essfejkém! Koltai az egyik legfontosabb írónk, akit nem szoktunk félre rakni, mert az ő írása prioritás. De ha a drága főnök más munkát ad.. akkor persze Koltai várhat.

• Nem nem! Csinálja csak a Koltai könyvet!

Szemöldökráncolás. Szinte hallom ahogy nyikorognak a tekervények a fejében a nagy gondolkodástól. Mégis hogy lett ebből a pasiból helyettes főszerkesztő? Örök rejtély.

- Találjunk ki gyorsan valamit Krisztike, mert bajban leszünk. – Leszünk? Én nem leszek, csak te leszel! Én itten mezei rabszolga státuszban kapom a fizetésemet, nem főszerkesztő helyettesiben, apafej!

• Főnök, mi lenne ha Mercédesz csinálná? Innen úgy tűnik, nincs túl sok munkája.

Momentán a körmeit lakozza munkaidőben, és még arra is van ideje, hogy kis strasszokat nyomogasson bele. Talán lenne ideje dolgozni is. Fövi követte a tekintetemet, így ő is látta, ahogy Mercédesz éppen teli szájjal a körmét fújkálja. Mind a tízet egyszerre. Megérezhette, hogy nézzük, mert felpillantott, egyenesen a főnöke elkerekedett szemébe. Én azt olvastam le a szájáról, hogy: bocsika, de lehet, hogy valami mást rebegtek azok a vörös ajkak. Minden esetre gyorsan a klaviatúrára csapta neonzöld körmeit és vadul gépelni kezdett. Kizártnak tartom, hogy bármi értelmes kikerült a keze alól ebben a meglepett lelkiállapotban. Az arcszíne átváltott vörösbe és pár csepp verejtéket véltem látni a halántékán lecsurogni. Lehetséges, hogy ezt csak szerettem volna látni. Mármint hogy ő is izzad. Legalább akkor, amikor ilyen pofátlan módon lebukik. Na. Most törlesztettem kicsit. Baj, hogy jól is esett? Dehogy baj. Megérdemelte.

Kapcsolat

Végre hétvége! Végre egy lusta, kapkodásmentes reggel! Mintha csörgött volna a telefonom éjszaka..

Tizenhét nem fogadott hívás, két sms, ( Hahó! Itt vagy?) két üzenet a fészbukon (Szia! Fent vagy?) Nyilván nem voltam fent, mert akkor válaszoltam volna. Sem ébren, sem a fészbukon. Még ha sikerült is volna magamhoz térnem legmélyebb álmomból, akkor sem veszem fel. Mégis mit képzel? Szakítottunk. Már éppen kezdett nem hiányozni, erre tessék! Most sem hiányzik, csak felbosszantott. Na jó.. kicsit talán hiányzott, de ez már csak a megszokás. Évekig kapcsolatban voltunk. Igen, ez a jó megfogalmazás: kapcsolatban voltunk. Nem nevezném kapcsolatnak a szó hagyományos értelmében. A hagyományos értelem köszönő viszonyban sincs azzal amit mi műveltünk. Amíg benne vagy egy ilyen űber különleges kapcsolatban, magadat is különlegesnek érzed. Ez a legjobb az egészben. De őszintén.. Önzőséggel vádolom, miközben én is önző vagyok. Most meg tizenhét nem fogadott hívással túráztat mindkettőnket. Az első hívást hallottam, de már nem emlékszem, hogy csak hagytam csörögni tovább vagy kinyomtam. Szerencsére halkra állítottam a telefont, mintha megéreztem volna, hogy ma éjjel hívni fog. Egy percre felötlött az álmos fejemben, hogy felveszem, de ez a késztetés hamar elmúlt, mert mégis mit mondtam volna?! Vagy ami még fontosabb, ő mit mond? A vége általában az, hogy ő kerekedik felül valami hülye vitában. Én persze szarul érzem magam ettől, és később órákig azon agyalok, mit is kellett volna mondanom. Utólag olyan könnyű okosnak lenni.. Eltelt egy hónap. Mindent megbeszéltünk. Vagyis mérgesen, dühösen egymás fejéhez vagdostunk dolgokat, ahogy már annyiszor. És mint annyiszor, most sem tudtam egy nyamvadt porcelántányért sem a fejéhez vágni, mert a virtuális tányérdobálás szart sem ér. Máskor, másokkal, nagyon frappáns tudok lenni, de ez a kis hülye, a rengeteg eszével meg a rutinjával mindig leolt. A mi esetünkben is legjobb lenne a teljes hallgatás. Mint választások előtt a kampánycsönd, ami persze nem cirka húsz órán át tartana, hanem.. cirka.. örökké. Hidegvágó kell ide, ahogy Éva barátnőm mondaná.

Hat éve ismerem. Ezt is idézőjelbe kéne tennem, mert ez így nem teljesen igaz. Nem ismerjük egymást. Hat éve létezünk egymás fejében. Nem is értem.. Az okos, intelligens Váradi Kriszta, aki két lábbal áll a földön, következetesen irányítja az életét és a kapcsolatait, aki sportot űz a hódításból, aki egy Marilyn Monroe szintű végzet asszonya, és aki gyakorlatilag felér egy hatos erősségű földrengéssel.. nos, ez a Váradi Kriszta, kifogta a virtuális (és a valós) világ legkirályfibb királyfiját. Egy pöttyöst a sok csíkos közül. Ezúton is gratulálunk hozzá! Virágokat az öltözőbe kérjük !

Fekszem és várom, hogy lecsengjen bennem az éjszakai hívás okozta sokk. Mi a francot akart mondani? Őt ismerve simán belefér, hogy elbagatelizálja az egész szakítás dolgot mintha meg sem történt volna. Ahogy a találkozás sem. De megtörtént. Mindkettő. És egyiket sem lehet visszacsinálni. Basszameg.

Barátság

• Végre! Már egy órája csörgetlek. Miért nem vetted fel?

• Évikém.. nem ismered azt a régi, kínai közmondást, hogy: csak mert egy telefon csöng, még nem kell fölvenni? Hm? Amúgy nyugi! Megvagyok. Látod? Vagyis hallod?

• Eltekintve attól, hogy nem válaszoltál arra amit kérdeztem, igen, látom, hogy hallak.

• Miért hívtál?

• Menjünk moziba! Mit szólsz?

• Javíts ki, deee.. neked nem randid van ma?

• Nem javítalak ki.

• Jó. És?

• Nincs és.

• Húha..

• Mi húha? Te vagy egy húha!

• Ismerem ezt a hangsúlyt. Ez aa.. mindenki menjen a picsába.. hangsúly. DE! Mivel felhívtál, gondolom én lennék az az egy szerencsés kiválasztott, akinek nem kell mennie sehova. Ugye? Mi a baj?

• Nincs baj. Végül is. Zoli felültetett. Ennyi. Nem a világvége, volt már ilyen. Amilyen lúzer vagyok, biztosan lesz is. Szóval? Mozi?

• Tudod mit? Mesélnivalóm éppen nekem is lenne, szóóóóóval.. gyere fel hozzám és hozz magaddal egy üveg bort is! Vöröset. Az passzol mind a kettőnk hangulatához, ha jól sejtem.

• Ó.. csak nem? Őfelsége jelentkezett. Ugye?

• Kértelek, hogy ne hívd így! Így csak én hívhatom. És igen.. dr. Pöccsfej jelentkezett. De kb. ennyi is a történet. Nem vettem fel a telefont. Szóval, gyere fel barátném, igyuk vidámra magunkat!

• Kriszti.. ez már mindig így lesz?

• Hogy így?

• Hogy folyton olyan faszikba botlunk, akiket jobb lenne elkerülni.

• Nem. Ez a kettő volt az utolsó. Ígérem!

Szerelem

Szerelmes akarok lenni! És ez egy baromi nagy óhajtó mondat. Nem hinni akarom, hogy szerelmes vagyok, mert volt már ilyen, hanem valóban szerelmesnek lenni. Elveszett, kívánós, őrült, szenvedélyes, mindent odaadóan és mindent elvevően szerelmes. Hogy a küszöb alatt folyjak ki a szerelemtől. Naponta kétszer.

A bibi ott van, hogy nem tudni mikor igazi egy szerelem. Mitől igazi? Szerintem attól, hogy én azt mondom. Lássuk be, annak ellenére, hogy hajlamos vagyok becsapni magam, a lelkem vagy a szívem mélyén tudom rangsorolni az érzéseimet. Van a csodálat. Szeretet. Rajongás. Vágy. És van, amikor a gombócok a torkomban nem engedik, hogy levegőhöz jussak a közelében. Amikor már az illatától is elszédülök. Amikor birtokba akarom venni mindenestül, úgy, hogy közben mégis szabadnak érezze magát. Csodálom, szeretem és rajongok érte. Egyszerre. Arra vágyom amire ő, de legjobban rá vágyom. Amikor fontosabb mindennél és mindenkinél. Nálamnál is.

Nnna.. ekkor kell elővenni a légpuskát és fejbe lőni magát az embernek. Lassú halál, de legalább fájdalmas. Pont, mint a szerelem.

Kapcsolatok

Akkor keressük csak a párunkat mondjuk aaa… cseten. Ez persze hülyeség. Ott csak lúzerek vannak, mint én is. Meg az Évi. Őt is rávettem egyszer, hogy regisztráljon fel egy cset oldalra. Meg is bánta. Először tetszett neki. Pörgött-forgott, kézről kézre, lapról lapra, aztán.. beütött a PASI!

A pasi. Alekszusz volt a nickje. Már ez gyanús lehetett volna. Rendes nevén Sándor, mint utóbb kiderült. Hamar megtalálták a közös hangot. Jó humora volt, választékosan „beszélt” és látszólag nem akart semmit Évitől. Látszólag. Pár hét csetelgetés után randizni akart a barátnőmmel, és ő rögtön igent is mondott. Nem tudtam, hogy totálisan belezúgott egy nickbe a cseten. Persze ha tudom is, mit csinálok vele? Megtiltom, hogy cseteljen? És hiába drága a tanulópénz, Évi is megszívta. Sándorkája egy nős, két gyermekes apuka volt, aki kicsit szórakozni akart a felesége mellett. Szóval.. ha valakit elkap a gépszíj, akkor nincs mit tenni. A magam példájából tudom. Viszont, mivel annyira okos mégsem vagyok, hogy a saját vagy az Évi hibájából tanuljak, feljelentkezek. Hátha..

• Szia. Mi járatban?

• Szia. Semmi különös, dumálgatnék. Te?

• Bármiről?

• Mit értesz bármi alatt?

• Erotikát

• Sejtettem

• Mi ezzel a baj? Prűd vagy?

• Ez a téma inkább hangulatfüggő nálam.

• Tipikus női válasz

• Hát nah.. tipikus vagyok. És nő is. Mit vársz itt?

• Igaz

• Akkor mi lesz? Kilépsz?

• Tényleg nem lehet veled szexről beszélni?

• A mai hangulatom nem akar. Sorry

• Hülye picsa!

Exit. Hát ez rövid és velős volt.

• Szia szépségem! 

• Bumeráng.. téged hogy kell eldobni, hogy ne találj vissza? Hm?

• Hozzád a világ végéről is visszajönnék. 

• Állj már le! Elmúltak azok az idők, hogy az ilyen nyálas szövegnek bedőljek.

• Akkor dőlj be másnak! Hihi.. 

• Le foglak tiltani, ha nem leszel normális! Tényleg!

• Jól van na. Menstruálsz, hogy ilyen harapós vagy ma?

• Persze, mert egy nő vagy menstruál, azért hülye vagy csak simán hülye. Ugye?

• Te mondtad 

• Najó.. nekem ehhez nincs ma ingerem. Szevasz!

De tényleg.. kell ez nekem? Igaza van. Minden nő egy hülye picsa. Csak egyik-másik hülyébb a többinél, de amúgy..

• Szia. Tetszik a nicked. 

• Szia  Köszi. A tiéd sem rossz. „ Athos” Nagyon férfias nick.

• Kicsit talán nagyképű 

• Szereted Dumas-t vagy csak a név tetszett meg?

• Dumast?

• Igen. A négy testőr. Rémlik?

• Jaaa…  Olvastam. Kamaszkoromban. De elég lesz az három testőrnek is.  Nem emiatt lettem Athos.

• Már megijedtem, hogy lövésed sincs miről beszélek.  Az ciki lett volna. És tényleg három. Teszteltelek.

• Ha nem ezért, akkor mitől vagy Athos?

• Attilának hívnak. A haverjaim neveztek el Athosnak.

• Ééértem. Attila. Jó név.

• Neked is van?

• Mármint nevem?

• Aha.

• Perszehogyvan 

• Elárulod vagy találjam ki? 

• Krisztina.

• De ugye nem Krisztike?

• Dehogy! Úgy csak a főnököm hív, ha valamit nekem kell megcsinálnom helyette. 

• Ismerhetik egymást az én volt főnökömmel, mert ő meg jófejségből néha Atikámat mondott. Legalábbis ő azt hitte, hogy ez a jófejség.

• Mivel foglalkozol? Ha nem titok.

• Miért lenne titok? Nem szélhámoskodni jöttem ide.

• Nem?? Akkor te egy csiszolatlan gyémánt vagy ezen a rakás szemétdombon.  Ahogy én is. Persze. 

• 

• Szóval? Mit dolgozol?

• Autót szerelek.

• Végre, valaki.

• Ezt hogy érted?

• Úgy, hogy végre egy szakember. Nem menedzser, vállalkozó, orvos, ügyvéd.. vagy valaki aki VALAKINEK hazudja magát.

• Hoppá. Nem mondtam, hogy nem vagyok vállalkozó. 

• Az vagy?

• Van egy kis műhelyem. Abban szerelem az autókat.

• Jól hangzik. 

• Megnyugodhatsz, nem vagyok milliomos. 

• Húú.. ha tudnád, ennek mennyire örülök. Tényleg!

• Kifejtenéd? A nők többsége nem esik kétségbe, ha egy pénzes pali akad az útjába. 

• Vagy nem tartozom a többségbe vagy rossz tapasztalataim vannak milliomosokkal. 

• Melyik vagy az igaz?

• Az utóbbi. Rossz tapasztalat. Na de.. nem akarom elrontani a jó hangulatot. Ezt a témát vesézzük ki máskor. Mit szólsz?

• Tehát lesz „máskor”? 

• Legyen! 

• Rendben. Most sajna egyébként is mennem kell. A haverokkal meg van beszélve egy sörözés. Szívesen folytatnám ezt a beszélgetést máskor.

• Benne vagyok.

• Holnap estefelé? Itt?

• Rendben. Este 8 körül megpróbálok itt lenni. 

• Megdumáltuk. Szólok előre, holnap már elkérem a telefonszámodat is. 

• Ohh..

• És Kriszti..

• Hm? 

• Jó fejnek tűnsz.

• Az is vagyok.

• … és még szerény is.  Szia!

• Szia 

Nna.. hát ez egész érdekes volt. Vagy az lesz. Esetleg.

Család

Jajj.. ez anyu. Nem hívtam vissza tegnap. A francba..

• Anyukám! Szia! Bocsá..

• Krisztikém, mi van veled? Miért nem hívtál vissza? – óó, ez az aggódó, mégis számon kérő hangsúly, kikészít. Ezt tanítják valahol? Már ahogy a levegőt veszi a telefonban, engem már attól kiüt a lelkiismeretfurdalás. És ezt heti négyszer megismételjük. Legalább.

• Anyukám, ne haragudj, el voltam havazva. Koltai könyvén dolgozom még itthon is. – és most szakad rám a plafon ezért az újabb füllentésért. – Épp most akartalak hívni, de megelőztél.

• Na ezt kötve hiszem. Az exed hamarabb érdeklődik a hogylétemről, mint az édes gyerekem, azaz te! – szerintem diplomája van lelkifurka okozásból, amit persze megszerzett szemrehányástanból is.

• Exem? Melyik exem?

• Na hát ez az! Lassan annyi ex van az életedben, mint égen a csillag! Mikor komolyodsz már meg? Te sem leszel fiatalabb! Amúgy István volt. Rólad érdeklődött. – basszus! Hegyibeszéd mellé még István is. Anyu kedvence.

• Remélem, nem mondtál rólam semmit!

• Neem.. dehogy. – ha nem ismerném, el is hinném ezt a dehogyot.

• Anya!

• Jó, hát csak annyit, hogy épp nincs senkid, és biztosan örülnél, ha felhívna és… - na ebből most elég!

• Anyukám.. nyomatékosan megkérlek, ne beszélgess a volt pasijaimmal! Istvánnal sem. Főleg vele ne! Vele se! Világosan fogalmaztam?

• Hogy beszélsz te velem? Csak jót akarok! Az anyák ilyenek. Jót akarnak a lányaiknak. – most meg mártírkodik ez a kis álszent anyakígyó!

• Bocsánat. De tényleg ne avatkozz bele ezekbe a dolgokba. Kérlek!

• Jól van na. Amúgy jól vagy? Ne hagyd, hogy halálra dolgoztassanak! Mikor jössz? Főzök neked valami finomat. – hát lehet rá haragudni?!? Lehet. De ilyenkor nem tudok.

• Megyek, ahogy tudok. Holnap meló után. Oké? Szeretlek mamikám!

• Én is téged aranyom. Puszillak. Apa is puszil.

Imádom én.. tényleg! De néha kiborít. Mit néha? Heti háromszor legalább. Mióta az eszemet tudom ezt csinálja velünk. Gréti, a nővérem jobban viselte. Ő volt mindig a jó kislány. Mázlim, hogy korán férjhez ment és gyorsan szült is három tündéri unokát anyuéknak. Ennek az a hátulütője, hogy azóta ő a példabeszédei bezzegje. Bezzeg Gréti milyen rendes embert talált magának. Bezzeg Gréti nem féltette az alakját a gyerekek miatt. Bezzeg Grétinek mindig van ideje beugrani hozzánk. Bezzeg Gréti nem beszél ilyen csúnyán. És a többi, és a többi.. Bezzeg én! Pasizok, nem akarok férjhez menni. (dehogynem, csak nincs kihez), nem vagyok karrierista, pedig az én képességeimmel.. ugye. Sorolhatnám estig, hogy anya szerint mi minden vagyok még, de azt is tudom, hogy rémesen elfogult a lányaival. Biztosan én is ilyen anya lennék.. lettem volna. De erről már lecsúsztam, hacsak… persze nincs hacsak. Már a huszonötödik órában vagyok egy szüléshez. Hm.. Kis szúrás szívtájékon, de vigaszként legalább csodálatos nagynéni vagyok, és ez is valami. Éva javasolta, hogy tartsak kisállatot, de elég volt egy lapos pillantást vetnem rá, és máris visszaszívta. „ Ja tényleg.. melletted a növények is kipusztulnak.” Hát.. jah. Vagy elfelejtettem meglocsolni vagy agyon locsoltam a virágaimat. Egyiket megmérgeztem műtrágyával. A jó szándék mindig meg van, aztán valahogy mégis balul sülnek el a dolgok.

Basszus.. királyfi megint veszettül csörgeti a telefont. Pechjére pont azt, amelyiket ha nem akarok, nem kell felvennem.

Kapcsolatok

- Szia Kriszta :)

- Attila :) szia. Micsoda véletlenek..

- Nem véletlen. „Köröztelek”

- Oh.. Ez hízelgő és ijesztő is egyben. :)

- Egyezzünk ki abban, hogy erősen bíztam a szerencsében, hogy újra összefutunk :)

- :) Szerencsés típus vagy? Általánosságban

- Jó kérdés. Nem mondanám, hogy az vagyok. Inkább kitartó és makacs. :)

- Makacs én is. Apukám szerint legalábbis. Kitartó már nem annyira.. :(

- Makacsságon kívül egyéb pozitív tulajdonság?

- Ohh.. kevesen látják ezt jó tulajdonságnak. De egyetértek veled. Szerintem sincs baj a makacssággal. Évi barátnőmnek erről más a véleménye. :) Szerinte inkább megátalkodott Sátán fattyaként viselkedem néha. :)

-:) Nekem is van ilyen őszinte barátom. Talán összehozhatnánk őket. :) Mit gondolsz?

-Nem beszélhetek a nevében, de éppen pasi gondjai vannak. Vagy nekik vannak Évi gondjaik? :)

- Nehéz természet?

- Nem. Tényleg nem. Nagyon jó barát, kolléga, lelki szemetes.:)

- Van lelketek. Jó tudni. :) Mostanában csupa frusztált, férfi gyülölő nővel futottam itt össze. Nehéz beszélgetni ha a másik oldalon egy előítéletekkel teli, megkeseredett ember ül.

- Köszönöm, hogy a nőket is emberszámba veszed. :) Bocsánat… csak vicceltem. Mármint tényleg örülök, hogy nem úgy állítod be, csak a nők lehetnek hisztis picsák. Már bocs. :)

- Van tapasztalatom az emberekkel. Nem első sorban itt, a cseten, hanem a „való” életben. Mindenféle ember hozza hozzánk az autóját. Kommunikálni kell velük. Kb. mintha orvosok lennénk. Vagy papok. De tényleg! Megnyugtatni, reményt adni, néha vigasztalni. :)

- Nincs autóm, de ha lenne, csak hozzád vinném. Ezek után. :) Hm.. tudod min csodálkozom?

- Na? Min?

- Csak azon ( és ne vedd sértésnek, mert pont nem az ), hogy nem vagy kíváncsi a méreteimre, a bugyim színére vagy arra hogy szeretem-e a szexet. ( ez utóbbi kérdés a kedvencem ) Ja.. nem. :)

-Nos.. ha akarod megkérdezhetem, de ha már most kivesézzük ezeket a nagyon fontos kérdéseket,miről fogunk beszélni egy hét múlva? :) Ne érts félre. Ez mind érdekel engem is. Kivéve talán a bugyid színét, és a méreteidet. Egyelőre nem tűnnek fontos információnak. Szexelni pedig biztosan szeretsz. A megfelelő partnerrel. Feltételezem.

- :) Így valahogy.

- Jaa, rólam fontos tudnod, hogy kizárólag fekete alsónadrágot hordok, a méreteim magánügyek (egyelőre) szexelni pedig.. nos.. ( sejtelmes mosoly) :)

- Okéoké.. értem, vettem. Köszönöm :)

- És most, kedves Kriszta, el kell búcsúzzak. Még át kell vennem egy autót. Holnap beszélhetünk esetleg?

- Mi lenne ha a véletlenre bíznánk? Te körözöl engem, én talán kereslek téged. Hm? Mit szólsz?

- Legyen ahogy akarod. :) Akkor aaaa… viszont olvasásra a monitorok előtt! :) Szia!

- Szia :)

Athos kilépett.

És újra csörög a telefon.. Doktor Nagyon makacs Királyfi nem adja fel.

Felveszem. Essünk túl rajta!