Ti írtatok naplót kamaszkorotokban? Én írtam. Nem túl sokáig, és nem is volt túlságosan érdekes. Legalábbis így utólag nem tűnik annak. Tulajdonképpen vagy arról szólt, hogy szerelmes vagyok vagy arról, hogy szerelmi bánatom van. Gondolom legtöbbünknek főleg erről szóltak a kamasz évek. Érzelmi hullámzásról. Ezzel párhuzamosan verseket is írtam persze. Meglepő módon ugyanebben a témakörökben íródtak. Vagy fent voltam, vagy lent. :) 

Szóval naplóírás.. 

Valamelyik nap azon gondolkodtam, most mit írnék a naplómba, így felnőtt fejjel. Mi történik velem, mennyire élek érdekes életet. Íme: 

• 07.04. Kedves naplóm.. dög meleg van. Írni sincs kedvem, mert elolvad a toll a kezemben. Na csá!
• 07.06. Még mindig olvadok, mint Svájcban a gleccserek. Utálom a nyarat!!!
• 07.07. Ma nagyon izgalmas napom volt! 17 nem fogadott hívás!!!!! 17 kedves ismerősöm nem fogadta a hívásomat. 17! Törlöm őket a fészbukról. Örökre!! 
• 07.09. Visszakönyörögtem őket isminek. Azt füllentettem, hogy végzetes hiba lépett fel a rendszerben, miközben áramszünet volt a lakásban. Remélem elhitték! Ciki, mi? 
• 07.15. Csak velem nem történik semmi vagy ez általános? 
• 07.17. Gáz, hogy már egy mosási baleset is izgalmat hoz az üres, ám annál forróbb nyári hétköznapokba. Most minden fehér ruhám babarózsaszín. Mondanom sem kell, hogy ez az egyetlen szín, amit utálok. :(
• 07.24. Levágtam a frufrumat. Már nem bírtam tovább, hogy nem látok, hogy birizgál és hogy lelapul, mert hosszú. Most legalább ferde és rövid. Túl rövid. Ma másképp nézek ki hülyén, mint tegnap. :(
• 07.27. Igen.. eltelt egy év, megint van születésnapom. Volt. Tegnap. Végre ihattam alkoholt is! Na nem azért, mert még csak most múltam 18 vagy mert amerikai módi szerint 21 éves, és végre legálisan is alkoholizálhatok, nem. Csak valahogy úgy alakul mindig, hogy én akarok inni, de tényleg! Megfogadom hogy majd iszom egy kis.. akármit vagy valamit, esetleg bármit, aztán az van, hogy nem hogy vodka-narancs, de egy árva flakon buborékos ásványvíz sincs itthon, ami a fejembe szállhatna. Kivéve persze a két éve ajándékba kapott karácsonyi házi pálinkámat, ami érintetlenül hever a szekrényben. 

  Szóval... végül is, este sikerült bort innom. Egyrészt születésnapból kifolyólag, másrészt mert tegnap este rakták fel a felvételi  ponthatárokat. Kicsit izgultam, bár nem kellett volna, hiszen a győzelem, azaz a biztos felvételi borítékolható volt.  Engem ugyan nem vettek fel idén sem :( ( jaa..hogy nem jelentkeztem sehova? naés??? ), de a kis szívem csücskét viszont felvették. :) Az idei július huszonhatodika egyszerűen katasztrofálisan kezdődött. Talán azért, mert a július huszonötödike katasztrofálisan végződött.De minden jó, ha jó a vége, és annak ellenére, hogy állítólag megint egy évvel idősebb vagyok ( tehát már 29 éves, egy nagyon kedves barátom szerint, aki furán számolja az éveim számát, de hát ki bánja, ha még mindig ipari tanulónak nézik az embert, nemigaz? de! ). A lényeg hogy a nap végére megbékéltem a mérhetetlenül sok képzeletbeli gyertyával, a képzeletbeli szülinapi tortámon. És ha valaki, hát akkor te, kedves naplóm, tudod, hogy ez milyen nagy szó. :)    

• 08.20. Kedves naplóm.. mikor lesz már szeptember???? Hosszú ez a nyár, és tudom,  pár hónap múlva visszasírom ezt a kánikulát, mert beköszönt a fűtési, azaz a nem fűtési szezon, de most siettetném az időt, mert megint megyek utazni. Tengerpart, pálmafák, koktélok..  Na jó, pálmafák nem, mert Bulgária még nem a trópusok, de akkor is! Holiday! Végre!  Végre történni fog valami.                                                                                                    

• UFF