.. mi az 5 éves tervem. ÖÖÖ...  Zavarba jöttem, ugyanis nincs 5 éves tervem. Még 3 órás tervem is csak nagyon óvatosan van, nem hogy a következő 5 évre tervezzek. Talán mert nem én vagyok a Kommunista Párt vagy mert rosszul szervezem/tervezem ( nem is tervezem) az életemet, de egyszerűen nincs. Honnan a csudából vegyek most elő egyet hirtelen?!? Félve és szégyenkezve kérdeztem vissza, hogy létezik olyan opció hogy: nincs? Azt mondta az illető, hogy igen, létezik. Neki sincs. Ez kissé megnyugtatott, de el is gondolkodtatott egyben. Vannak nagyon céltudatos ismerőseim. Előre kalibrált karrier, előre dátumozott nősülés ( feleségnek való még sehol ), a vagyon ütemezett gyarapodása..  Tehát létezik ilyen ember is, aki tud és mer tervezni. Irigylem érte.

Kell valami rendszer az életembe! Nem kell nekem  excel táblázat, hónapokra vagy évekre lebontott ütemterv, de valami kis csapásirány azért nem ártana. Az, hogy 2032-ig társbérletben lakom az egyik bankkal az addig közös ingatlanunkban, erősen befolyásolja az eddig még nem létező egyéb terveimet. Magyarul: valaki egy kényelmes íróasztal mögül  már megtervezte az életem pénzügyi szegmensét 2032-ig. Nekem "csak" fizetnem kell. Ehhez kell igazítani a többit. Egyszerű ez. 

Ma reggel azt a kérdést kaptam, hogy mi a tervem a mai napra. Szégyen, de erre sem tudtam választ. Vagyis.. ami választ erre a kérdésre első felindulásomban adtam, azt elég nehezen fogadták el, pedig a világ legegyszerűbb, egyben legésszerűbbnek tűnő válasza volt: életben akarok maradni ma is. Erre persze jött az aggódó kérdés, hogy: úristenmiabaj? Baj? Nincs baj. Nem több, mint tegnap, és csak remélni tudom, hogy holnap is csak annyi lesz, amennyi bajom ma van. Épp csak... szóval.. mostanában a kis terveim mind dugába dőlnek. De akkorába ám, mint a Mariana árok. Terv egy baráti beszélgetésre. Terv egy régen áhított találkozásra. Terv, hogy kiolvassam végre a könyvet amit a könyvtárból hoztam.Elhatározás, hogy a tervbe vett telefonhívásokat ne halogassam, hanem üljek neki éss.. hajrá!  De még a  mai ebédre is csak bizonytalan terveim vannak, pedig  lassan 9 óra. 

Valóban kell egy TERV! 

Amúgy tudom mi a baj. Nem kell alkalmazkodnom senkihez csak magamhoz. Magamat pedig ott verem át ahol akarom. Nulla retorzió, nulla sértődés, zéró beszólás ha a közös terveink nem jönnek össze. Max. egy fintor a tükörben, hogy na.. ma sem lehetett rád számítani. 

Már csak a megoldás hiányzik. Arra az okosságra már rájöttem, hogy magamon kívül ne számítsak másokra. Nem azért, mert figyelmen kívül hagyhatóak, hanem azért, mert minden általam kreált tervben én vagyok az állandó, mindenki más csak a változó lehet. Hogy az én tervem nem lehet a barátaim, ilyen-olyan fokozatú ismerőseim terve is egyben.  Mindenkinek megvan a sajátja. Remélem legalábbis. Az is tiszta, hogy kire számíthatok. Ki az aki drukkol és segít, és ki tesz úgy, mintha drukkolna. 

Nnaa.. a mai terv a következő: lesz ebéd. Citromos csirkecomb, párolt rizzsel. 

Jó terv, mi? :) 

UFF

u.i.: Nyugi! A többit is kitalálom! Tényleg!!!