Japánul: nunchaku. A nuncsaku, vagy kínai nevén suangcsiekun (雙節棍; pinjin: shuāngjiégùn) Aki esetleg nem tudná, ez egy fegyver. Jogszabályilag sok országban be is van tiltva. Nálunk speciel nincs, de közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősül. A Tik-Tokon több videóját láttam egy kínai pasinak, aki valami elképesztően forgatja a nuncsakut

És hogy mi közöm van nekem a nuncsakuhoz? Háát.. őszintén szólva csupán egy hangykörömfeketényi. Sajnos. Már biztosan említettem valamikor, hogy meglehetősen fiús kamasz voltam. A lakótelepen több srác volt, mint lány és én akkoriban még nem nagyon találtam lánybarátokat. Ezek a srácok Idősebbek, magasabbak  és főleg  érdekesebbek voltak, mint az átlag. Ketten  pont az előttünk lévő bérházban laktak.  Többen zenéltek vagy  - esetemben -  karatézni tanultak. Akkoriban nagyon népszerű sport volt ez is, a judo is.A családom fiú tagjai például judoztak.  

 Nekem a karate jött be jobban. Matilde de Jesus Pitti Hernandez  Shitoryu mester neve konkrétan belevésődött a 15 éves agyamba, és még ma is emlékszem arra, ahogy a fiúk emlegették. Ők persze jártak karate edzésre és mindig meg is mutatták mit tanulnak éppen. 

Nna.. hát ez nekem is menni fog! Rúgni tudok. Az tuti. Akkoriban még angol spárgába is le tudtam menni. Eljártunk futni a stadionhoz. Olyan is volt, hogy  beszöktünk a futópályára. Lazításképp pedig eldobált cserepeket törtünk az udvaron. Nagyon menő volt. :) Néha fájdalmas.. de menő.  Visszagondolva... elképesztő sportos voltam akkoriban. Vagy valami olyasmi. :) Lényeg a lényeg, hogy "együtt" gyakoroltunk. Próbáltam csinálni amit ők. A  May geri (előre rúgás) egész jól ment. Már amikor nem estem hanyatt  rúgás közben. 

Na de a lényeg.. hogy az egyik srácnak ( Gyurinak hívták) volt nuncsakuja. Bruce Lee filmeken nevelkedtem, fiúkkal barátkoztam.. naná, hogy úgy gondoltam, a nuncsaku nekem való sporteszköz. Ami egyébként fegyver, és akkorát üt, mintha ló rúgott volna meg. Valószínűleg több önbizalommal voltam megáldva, mint tehetséggel, mert folyamatosan magamat találtam el. Ügyetlenségem sajnos szorgalommal párosult, emiatt előszőr csak állcsúcson vágtam magam renszeresen, de ahogy ügyesedtem, sajnos a fejemen is többször koppant a nuncsaku vége. Ami ugye fából volt.  A fejemnél keményebből, az biztos. Apukám talán ezért is mondta rám, hogy makacs vagyok, nem azt, hogy keményfejű. :) 

Hogy mikor elégeltem meg a kék-zöld foltokat, a fájós csuklót, esetleg az állandó sajgást a jobb oldalamon mert nem tudtam rendesen a hónom alá lendíteni a nuncsakut.. már nem emlékszem. Az is lehet, hogy új srác költözött a lakótelepre, akinek  fájdalommentesebb és kevesebb izzadtsággal járó hobbija volt, mint a Shotokan. 

Summa summárum.. sem karatézni nem tudok, sem nuncsakut pörgetni, pedig a makacsságom és/vagy elszántságom okán akár valami rám is ragadhatott volna. 

UFF

 u.i.: Most kellett megtudnom, hogy létezik nuncsaku szivacsból is. Háát.. ez az információ vagy egy második esély arra, hogy ismét önvédelmet tanuljak vagy.. megüt a guta, hogy annakidején lelkesen majd' agyon vertem saját magamat. :) 

A zseniális nunchaku-s úriember neve :