Az én esetemben esze ágában sem volt egyedül járni. Sőőt! Ha lúd, legyen kövér! Én speciel megelégedtem volna egy sovánka.. mondhatni girhes lúddal is, de az univerzum úgy döntött, hogy Beával márpedig ki lesz babrálva! 

Nem is igen tudom hol kezdjem.. Azon már túltettem magam, hogy nincs fűtés.  Mármint olyan, ami mellett nincs szükségem a lakásban is fókabőr bundára és a hegymászók boltjában vásárolt mindenféle thermo kiegészítőkre, hogy ne fagyjak meg. Ráadásul, ezzel párhuzamban, januárban beázott a tető a szobában, és ázott egészen május közepéig, szép csendesen. Addig ugyanis vagy hó volt vagy fagy volt vagy a tetőcsináló vállalkozó nem találta meg a bérházunkat, ellentétben a fentebb említett univerzummal, aki/ami viszont szorgalmasan locsolgatta a sérült tetőt a fejem felett, áldásos tavaszi esőkkel. Ismerősök megnyugtattak, hogy ne aggódjak, cirka 80-100 ezer forintból príma kis plafont lehet cuppantani a régi helyére, a mostani, betonig lepergett helyett. Nnna.. ha 100 ezer, akkor akár egy millió is lehet, mert hogy ennyit nem fog a biztosító fizetni, az egyszer fix. Ha máskor nem is, de most az egyszer igazam lett; nem fizetett ennyit. Ergo: ez egy kis költségvetésű plafon lesz. Kis pénz, kis foci. Jelen esetben: kis plafon. Természetesen az esővíz sem állt meg a plafonnál, hanem szépen.. végigcsurgott több helyen is, egészen a padlóig. Ebből következik, hogy a tapéta is ronggyá ázott, szóval.. kuka az egész szoba. Penészes, salétromszagú. Ebből csináljunk valamit!

A mostani hétvége tűnt legalkalmasabbnak a renováláshoz. Gondoltam, elég lesz ennyi is erre a hétvégére. Kosz, kupleráj, anyagi csőd. De mindegy, csak legyen kész! Azt álmomban sem gondoltam, hogy csütörtök este kezemben marad a redőny gurtnija amikor fel akarom húzni, és hogy másnap közli velem ( és a többi lakóval is a lépcsőházban) a lakásszövetkezetes néni, hogy két hétig nem lesz gázszolgáltatás, mert levágnak valami szelepet, ami balesetveszélyes lehet. 

Sorjában..

A redőny.. Sarkallatos pontja az életemnek. Nekem kell a redőny. Tél vagy nyár, de redőnynek lennie kell! Most éppen azért kellett volna, mert végre szünetel a 32 fokos kánikula és kiakarom szellőztetni a szobát. Ki kéne.. de az összes redőny leszakadt. Nagy szerencse, hogy így majd nem jön be a nappali hőség, de jelenleg az éjszakai hűvösség sem, a fényről nem is beszélve. Ahogy ez a gondolat végigpergett a fejemben, máris légszomj tört rám és klausztrofóbiás lettem. Egyszerre. Oké, hogy nincs beszögelve a szobaajtó, de akkoris.. Nekem kell a levegő és a fény, és hogy én szabályozzam, mikor melyiket engedem be az ablakon. Arra is emlékeztem, hogy egy gurtnicsere, ha nem is agysebészet, de elég macerás dolog. Az, hogy esetleg nekem kell megcsinálni, fel sem ötlött bennem, lévén nincs olyan magas létránk, hogy arról felérjem a redőnytokot. Viszont, hogy mégis hasznosnak érezzem magam, elkezdtem keresgélni a " hogyancseréljünkgurtnitházilag " című videókat. Az első videó csak 5 perces volt. Csúcs!  Ennyi idő alatt egy hülye is kicseréli, én meg itt paráztam, hogy majd szakembert kell hívni, esetleg konzulenseket is, ha elfajulnának a dolgok. De ha ezt 5 percben felvázolják a youtube-n, akkor 6 perc alatt meg is lehet csinálni, szóval.. lesz itten fény nemsokára! A baj az volt, hogy a videón a bácsi tök sötétben csinálta a tök sötét redőnyét. De azt öt perc alatt. Emellett a matatáson, a kinyúlt, ezeréves, egykori torna nadrágján kívül semmit, de tényleg semmi hasznosat nem lehetett látni. Ráadásul volt olyan kedves, hogy a munkálatok alá egy  5 perces komolyzenei összeállítást rakott, és nem azt, amiben elmondja, hogy mit és miért csinálja amit éppen csinál. Máig azon gondolkodom, hogy mi volt a koncepció.. Véletlenül feltöltött egy házi " Most mutasd meg! " játékot, ahol nekünk, nézőknek kellett volna kitalálni, mi a frászkarikát keres a létra tetején sötétben, kötéllel a kezében? Hmm.. 

Szerencsére van fent videó dögivel. A következő a sorban már 50 percig tartott. Húha.. Ennyi idő alatt vakbélműtétet csinálnak, nem gurtnicserét! A hossza ellenére elkezdtem nézni, hátha..  Ebben a bácsi legalább kappa tréningnadrágot viselt, amit rögtön szimpatikusabbá  tette.. ami aztán hamar  elmúlt, ugyanis tíz percig csak fogta a kezében a gurtniját és magyarázott. Elmondta, hogy mi az a gurtni, miből van, ki találta föl, hol lehet kapni, hány méter kell belőle, és hogy a szürke gurtni sokkal sikkesebb, mint a fehér. Egyszerűen képtelen voltam kivárni a katarzist, azaz:a gurtni  bekerült a tokba.. részt. 

Következő.. Áááá! Egy szakember! Normális nadrág, szabatos fogalmazás, (nem szól Vagner opera a háttérben) rövid film. Ez kell nekem! Csakhogy! Miként a feltöltés alatti kommentekből megtudtam, pont a lényeget hagyták ki a filmből. Amikor a lényeg bekerül a helyére! Arról nem is beszélve, hogy a szerelő a földszinten, azaz a kertből szerelte kényelmesen a külső tokos redőnyt, amit bocsásson meg a világ, de így bárki.. akár még én is meg tudnék szerelni. 

Ennyi hasznos információval, tudással, mi több, a redőnyös szakma alapjaival a fejemben mi mást tehettem volna, mint a délelőtt vásárolt 6 méter, gyöngyház szürke gurtnit Krisztián kezébe nyomom, majd optimistának szánt mosollyal, bátorítva bocsátom fel a létra tetejére: nem nehéz. Csak ügyesen!

Ami pedig a gázszünetet illeti.. Cirka négy napig itthon kell tartózkodni, és el kell tüntetni minden akadályt a gázóra közeléből. Az én esetemben ez azt jelenti, hogy a fél konyhát le kell bontani, ugyanis nagyon szép kis szekrényt rittyentettünk a gázóra köré. Mire a szoba kész lesz, verhetjük szét a konyhát. Hurrá!  Mondja azt valaki, hogy unalmas az élet! 

Asszem, erre a nyárra elég lesz a felfordulásból, a porból, a melegből és a gáztalanságból. Nekem bőven elég lenne egy fűkunyhó valamelyik elhagyott óceán partján. Kevéssel is beérem. A mosogatógépemet persze kössék be valahova, mert anélkül nem megyek egy tapodtat sem, sehova! 

Uff