Még csak pár nap választ el az elmúlt évtől, de máris a bőrömön érzem, hogy öregszem. Az a baj az öregedéssel, hogy általában és jó esetben, fejben egy napot sem változol. Megragadtál egy számodra viszonylag kellemes korszakodban, amikor nőként, dívaként, esetleg mezei átlagemberként, jól érezted magad. Tudatosan elhatározod, hogy márpedig ettől a naptól kezdve  nem öregszel és kész! Nincs apelláta! Nincs naptár, nincsenek új évek, és pláne nincsenek szarkalábak, kínzó ízületi fájdalmak, barna pöttyök a kézfejen, meg mittudoménmég hogyan szoktak megöregedni a népek. :) Ritkábban nézel tükörbe. Ha teszed is csak félhomályban, gyertyafénynél. Így persze elég nehéz szépre sminkelned magad, esetleg belőni a frizurádat, dehát.. valamit valamiért. Némi lelki békét, ártalmatlannak gondolt önbecsapást megér, ha teszemazt.. szájfénnyel akarod kifesteni a szempilláidat vagy a szempillaspirált kened az alsó ajkadra. ( ezek sajnos megtörtént esetek ) 

Ha eddig nem esett volna le, akkor most szólok, hogy én is félek az öregedéstől. Totál mindegy, hogy  nem vagyok híres filmsztár, ismert közszereplő vagy maga Erzsébet királyné. Már nem akarok fotókon szerepelni. Az önbizalmam napszaktól, megvilágítástól, évszaktól függően változik, valamint átmenetileg szünetel. Nem találok rá jelzőket, mennyire csodálom az önmagukat teljesen felvállaló barátnőimet. Mármint fotón is felvállaló. Ki a megjelenő ősz hajszálakat, ki a finom ráncokat, megint mások a plusz pár kilójukat. Én meg.. ha a frufum nem áll úgy ahogy én azt elképzeltem, már papírzacskót húznék a fejemre. Esetleg egy lila műanyagvödröt. (Jobban takar és a szél sem fújja le olyan könnyen.) A vicces az egészben az, hogy soha nem voltam tökéletes szépség. Ezt a mondatot még leírni sem tudom röhögés nélkül.. mert hol vagyok én a tökéletestől.. ? De akkor is! A csúnya nők sem akarnak még csúnyábbak lenni. ( aztaaa.. ez valami nagyon nagy bölcsesség volt most tőlem. ugye??)  

Amúgy  eszembe sem jut, hogy a régi osztálytársak ugyanúgy idősebbek lettek, mint én, mert ez a borzalom egészen biztosan csak velem történik, mindenki más maradt 18 éves, üde és hamvas. 

Na és aminek apropóján eszembe jutott ez az öregedés dolog az az, hogy láttam pár igencsak elrontott plasztikai balesetet híres emberekről. Egyértelmű, hogy nem csak a pénzhiány az ami miatt nem szeretnék kés alá feküdni. Sokkal inkább arról van szó, hogy engem nem átszabni kéne, hanem újratervezni. Kb. a fülemen kívül kicseréltetnék mindent amit csak lehet. Hoppá.. de akkor már nem az lennék aki vagyok? Ha hinni lehet az amerikai filmeknek és a buddhistáknak, akkor tulképpen, ez csak egy test. A lényeg belül van. Hja.. ha én is a Himalája tetején élnék fent a francba, a többi nem is érdekelne. Na de így?!?

Szummázva ezt az egész nőies katyvaszt, az van, hogy én azon nők táborát gyarapítom aki nem képes elviselni a az idő múlásának jeleit magán. Pedig nem vagyok sem Madonna, sem Goldie Hawn, akiknek a szépségéről, tehetségéről az egész világ tudott. Én csak én vagyok. A belül szép rút kiskacsa, akinek aztán úgy elmaradt a hattyúvá válása, mint  Hódi Pamela esküvője.

 Asszem befejezem az "E" vitamin szedését, mert mellékhatásként őszinteségi rohamot kaptam. :) 

UFF