Azaz, ma ismét 20 éves lettem. Többed magammal. Konkrétan hatan. Volt torta, gyertya, lufi, süti, üccsi, meg ami kell. És ami a mega meglepetés volt, hogy sikerült titokban összehozni az egészet, egy olyan munkahelyen, ahol az egy főre eső pletykás vénasszonyok száma nyolc és fél! Ez a nem semmi! A főnéni és a HR-esünk, mint mindig, most is oda tették magukat. Csaba a tőle megszokott módon feldíszítette az étkezőt, és szépen megterített. Kajak irigylem tőle ezt a dolgot. Én max. összeszedtem volna a csorba tányérokat és a hatféle maradék étkészletből való eccájgot. Persze a szalvétáról gondosan feltéptem volna a celofán csomagolást, de utána mindenki harcoljon meg azért, hogy legyen miből és mivel ennie, innia. Persze.. majd feng shui, meg egyéb úri huncutságok.. Egy fenéket!  A kollégák így is alig bírták kivárni a köszöntő beszéd végét, az ajándékok átadását, a puszikat, fotózást, hogy a tortafelvágásról már ne is beszéljek. Kajak olyan volt, mintha esküvőn lettem volna, csak nem volt vőlegény. Mennyasszonyból viszont volt hat is. Egyikük éppen nyaral, így neki ez most nászútnak számít. :)

Nem akarom én háttérbe szorítani, vagy leszólni azok ünneplését, aki mondjuk öt éve szenv... akarommondani élik vidám napjaikat a cégnél, nade a 20 év, az mégiscsak HÚSZ év! Ami engem illet, hajlamos vagyok az élet összes területén csak a szépre emlékezni. Másnak nem is látom értelmét. Helyre kell tenni a csalódásokat, a megbántottságot, az esetleges kudarcokat, és meg kell ünnepelni az évfordulókat. Köszi lányok a közös húsz évet! Úgy elröppent, mintha harminc lett volna. :)

Most pedig nincs más dolgunk, mint megenni a háromféle tortát a hozzá tartozó aprósüteménnyel, és amíg tart, rájárni a maradék ropira és kólára. Háde' nem? DE! :) 

UFF