Annak ellenére, hogy hétfőn kitakarítottam, mégsem utaztam el sehova a hét maradék részében. Ez természetesen csak a kellemetlen időjárásnak  és a Hawaiit is súlytó  csúnya vörös színű országbesorolásnak köszönhető. Miután tavaly nyáron nem mentem nyaralni, ezért úgy gondoltam, hogy idén sem fogok. És ugyanezt tervezem még a kétezerhuszonegyre is. Ennek az áldott következetességnek hála, túlnyomórészt a barátnőimet boldogítottam, olvastam és filmeket néztem. Kedvenceim a mesék. Ma rátaláltam egy ismeretlen Hamupipőke változatra. Amerika film, két és fél óra hosszú. Wooow! 180 perc tömény tündérmese és boldogság, a legboldogságosabb heppienddel. Nyameee! 

Hááát... Az első csalódás akkor ért, amikor rájöttem, hogy ez a Hamupipőke nem szép. Egy igazi Hamupipőke még a kosz alatt is tündököl. Mert ugye a jóság, a szerénység, az ártatlanság kiragyog. Tudom, mert nálam is így szokott működni. Így már értettem azt is, hogy bár ez a film tele volt világsztárokkal, ezt a kis hölgyet az utolsó forgatási napon mégis örökre elfelejtette a filmes szakma, mostanra tisztázott okokból. A második csalódásom, hogy ez egy zenés változat volt. Ami persze nem lenne a világvége, ha nem két percenként fakadt volna dalra valamelyikőjük. Ha kellett, ha nem. Többnyire nem kellett volna.  Visszatérve Hamuizékére.. hát még ilyen böszme leányzót nem látott a világ. Az is 10 perc beszélgetés után esett le neki, hogy miként került oda egy vadidegen nő, aki saját bevallása szerint a jó tündér volt, de ezen az alapon lehetett volna az ördög öreganyja is. Ez a kiscsaj meg.. amikor végre beflesselt neki, hogy már a heti nagymosást is kitárgyalta ezzel a nővel.. akkor jutott eszébe megkérdezni, hogy kicsoda és hogy került ide. Amikor a jó tündér  felvilágosította, hogy ő azért  jött, hogy próbára tegye, megérdemeli-e a figyelmet, akkor is csak pislogott, mint hal a szatyorban. " Nahát... tényleg? " És... miért?" " Biztos, hogy hozzám jöttél?" " De biztos?" . Biztos aranyapám. Ennél biztosabb már sosem lesz. Pff.. Egek! 

Tisztára az agyamra ment. És még közel sem volt vége. Amikor az undok amerikai mostohaanyukája elviharzott a két ronda lányával, ő szomorkodva ült a kemencepadkán és tovább számolgatta a fehéregereket ( kajak így volt ), ahelyett, hogy bekattant volna és.. teszem azt.. fogkrémet ken a kilincsekre, esetleg tüsszentőport rak az esti kakaójukba. Ez a lánygyerek annyira tompika, hogy akkor sem esett le neki a nagy fatantusz, amikor ismét megjelent az a szerencsétlen jótűndér és megkérdezte tőle, esetleg nem kéne  neki is ott lenni a bálon? A válasz: nekem? (szempillarebegtetés)  Nem öcsém.. a fehéregereknek akiket az előbb számoltál össze. A bálban már mindenki pocsolya részégre itta magát, mire neki eszébe jutott rábólintani hogy: de. 

Mázli, hogy a tündérkeresztanyunak több sütnivalója vagy/és nagyobb tapasztalata volt árvalányokkal. Gyorsan felöltöztette, a fejébe nyomott egy rizsporos parókát, amitől szebb ugyan nem lett, de legalább már én sem ismertem rá, nemhogy a drágalátós mostoha rokonsága. 

A bál.. Na.. az meg a másik. Egyből látszott, hogy a filmet még a hidegháború idején forgatták, mert volt ott egy orosz hercegkisasszony is, akkora busa szemöldökkel, mint Sztálinnak volt. Kb. a bájos arcberendezése is az övéhez konvergált. Ejnye amerika.. ennél azért szebbek az orosz lányok. Dehát.. a művészi önkifejezésnek ezen példájába sem lehet belekötni. Végső soron. 

Meg volt a nagy antré.. Hamupipőke a buli utolsó táncára ért oda, pedig nagyon futott felfelé a lépcsőn. Annyi rizsport szórt rá a tündérnagynénije, hogy percekig tartott míg elült a por amikor végre berobbant a köztudatba.  Mondanom sem kell, mindenki, de tényleg mindenki tökre lefagyott, királyfival az élen. A világát nem tudta onnantól kezdve. Nem tudom mit tolt akkoriban Richard Chamberlain, de nekem is kell!  Az orosz hercegnő nagyon csúnya angolsággal és jó hangosan megkérdezte, hogy ki ez a korán megőszült szűz és mit akar a vőlegényétől?! Többek között erre a kérdésre sem kapott választ. 

A fiatalok még az orosz-amerikai konfliktus előtt  kitáncoltak a terszra, bele a holdfényes éjszakába. Természetesen percre pontosan egyszerre lettek szerelmesek egymásba, hiszen ez  egy mese. A herceg hevesen udvarolt, de Hamupipécske gyorsan lehűtötte, miszerint ő csak egy árvalány, cseléd a falu szélén álló kastélyban és egyébként is éjfélig van kimenője, addigra haza kell érnie, különben bezárják a nővérszállót. A királyfi  ebből cirka semmit nem akart meghallani, mert annyira túl volt csordulva... (krekkel, speeddel? ) szerelemmel. Talán emiatt nem vette észre, hogy Miss Rizsporos már nem fekszik aléltan a karjaiban, hanem ruháját a nyakába véve uccu.. rohan a kijárat felé. Éppenhogycsak hazaért időben, de mindannyian tudjuk, hogy azt a bizonyos cipellőt bizony elhagyta. Itt jegyzem meg, hogy én két akkora,  nevelési célzattal ellátott pofont kaptam volna ha fél pár cipőben megyek haza, hogy a fal adja a másikat. Vagyis a harmadikat. 

Mindenki tudja mi a mese vége. Cipő megtalálva, mindenkire felpróbálva. Befutó feleségül véve.  Az orosz hercegnőt gondolom felültették a  New York- Moszkva barátság vonatra és hazaküldték. A film végére ez az árvalányhaj is egész  kikupálódott. Egy jó smink csodákra képes. 

Szóval.. undorítóan boldog mindenki. Pont mint a mesében. :)

 UFF

u.i.: Tudom ám, hogy két és fél óra az nem 180 perc. Nem vagyok hülye! Csak hirtelen nem jut eszembe, hogy akkor mennyi. :(