Az előbb néztem egy blődli filmet a tv-ben. (igen.. bevallottan nézek tévét, blődliségeket, butusságokat, romantikus csacskaságokat is) A filmben - Mr. Nagyonmacsóvagyok - természetesen beleszeretett a szőke főhősnőbe, és ezt meg is mondta neki. (mondtam, hogy blődli). A főhősnő agyáig el sem jutott a lényeg, talán mert a forgatókönyvíró is nő lehetett, és még ő sem akart teljes mértékben fikciót írni. A férfiak nem vallanak szerelmet. Ha szerelmet vallanak, akkor mi egy Argentin, vagy Mexikói szappanoperát nézünk. A modern európai hímek jönnek, látnak, győznek, elcsavarják a szegény lány fejét, aztán mossák kezeiket, és maradnak a realitás talaján. Logikai érvekkel alátámasztva ezt a gyengeségnek hitt állapotot.
A Férfi.. Nem Vall Szerelmet! Stimt? Lehet, hogy ezt már az iskolában is oktatják a férfipalántáknak, valami fiús órán, amiről mi lányok nem is tudunk? Talán tesin.. vagy fizika szakkörön. Kitudja?
Nőtársam által elmesélt tapasztalat, és persze a sajátom is, hogy a férfi:
- Nem hisz a szerelemben
- A maga módján szeret
- A fekete himlő következményeivel azonosítja a szerelmet
- Sima mentális betegségnek könyveli el, amit nők hordoznak, és biztos benne, hogy intelligens férfi immunis rá
Duma, duma duma!
Nem vagyok nagy szakértő a témában, hiszen elég későn lettem először szerelmes. Én négy éves voltam, ő kb. húsz. Persze lehet, hogy ő is csak 13, de én felnőtt férfinak láttam. Nagymamámnál történt, falun. Az egyik szomszéd néni fia volt a Misi. Amennyire emlékszem, szép volt, mint a nap, magas és szintén a hallgatag fajta. Azt hiszem, első és eleddig egyetlen szerelem akit némán imádtam. A többi delikvensnek mindig megmondtam hogy mit érzek. Emocionális lény lévén szeretem kimondani az érzelmeimet. A pozitívakat, elsősorban. Hiába.. a karácsonyi ajándékokat sem tudtam soha titokban tartani, mert alig vártam a reakciót amit kiváltott az ajándékozás. Ezért aztán mindent az utolsó percben vettem meg, hátha így kitart a ragtapasz a számon karácsony estig. :)
Nade megint elkanyarodtam..
Megértem a férfiakat.. valahol. A szerelem valóban egy olyan állapot, ami kontrollvesztéssel jár. Függni valakitől, mi nők szeretünk. Ez belénk van kódolva. Keressük a biztonságot, és ha valakiben megtalálni véljük, akkor szeretjük átadni az irányítást. Ez részünkről bizalom, a férfi részéről felelősség.
A másik dolog, ami jellemző a férfiakra, a szelektív memória. Már ami ezt a szerelemizét illeti. Míg mi nők vállaljuk évekre visszamenőleg is a gyengeségünket és az érzelmeinket, a férfi emlékezet átalakítja a sajátját. Szelídít rajta. Más megvilágításba helyezi a kapcsolatot. Elfelejti hogy féltékeny volt, hogy butaságokat csinált. Az okos férfi nem csinál ostobaságokat. Hogy nézne az ki?
Mi pedig vagyunk annyira empatikusak és elnézőek, hogy ezt nem hányjuk a szemükre, mert.. mert tudjuk, hogy kevés sérülékenyebb dolog van ezen a földön, mint a férfibüszkeség. És ez az ő szerencséjük. :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ALIAS01 2015.10.24. 23:38:45
ALIAS01 2015.10.24. 23:43:38
A kedves hölgyek miért függenek ? a férfi igenis hódítsa meg a nőjét minden nap, ha nincs ehhez kedve, akkor menjen el.
Kell hagyni a hódítót, hogy hódítson, de soha be nem hódolni neki.
Beanigma 2015.10.25. 06:42:48
Nem kell minden nap meghódítania. Ahogy ezt a mondatot olvastam, inkább buta játéknak tűnik nekem, mint egészséges szimbiózisnak, aminek szerintem lennie kéne. A szerelem nem azt jelenti... nem azt várom, hogy mindennap ölje meg a sárkányt. Ez nem fekete vagy fehér.
ALIAS01 2015.10.25. 22:49:14
Tán a jóllakott ember kér enni ? - nem kér...
ha ráborítom minden szerelmem csak úgy... akkor nem fog kérni belőle...
Szimbiózis ? a hercegek szeretik a szimbiótákat ?
Beanigma 2015.10.26. 07:52:39
2. Rossz analógia. szvsz.
3. Bár én kezdtem, de rossz hasonlat a királyfis izé. Nekem sem királyfi kell.
Mi baj van a szimbiózissal?
ALIAS01 2015.10.26. 21:16:15
Nem nem, tökéletes hasonlat a királyfis !
Tudja hol van elrontva a nevelés ? ott a meséknél !
Már nem a királyfis mesét nézik a kislányok, hanem az ilyen olyan agresszív machost, akarva nem akarva majd ilyent választanak.
A szimbiózissal az a baj, hogy lesz egy gazdatest és egy élősködő, ön melyik akarna lenni ?
Meg kell tanulni nyitott tenyérrel szeretni, addig nincs boldog párkapcsolat.
Mindenkinek jár a királyfi, a szíve királya...
Apropó, ismeri Arthur király legendáját ?
Beanigma 2015.10.26. 21:29:32
ALIAS01 2015.10.27. 01:40:34
Hadd tegyek fel egy aprócska kérdést.. magácskába amikor beleszeretett egy férfi már szimbiózisban voltak ? ........
Elfelejti a férfi a szerelmet / de akár a nő is / mert a társa már nem az akibe beleszeretett.
Csak a szimbiótája. Amikor a másik lelép akkor bizony ez a függés beépülés leépülés dolog, nagyon keményen büntet. Igaz ?
A szerelem izgalom és nem aludttej. Boldog unalmas egyhanagú semmitmondó szimbiózis a biztos kudarc.
Vannak országok akik a tiszta vízért harcolnak, és vannak amelyek az olajért. MI a közös bennük ?
Beanigma 2015.10.27. 08:37:37
Belém nem szoktak belém szeretni az utóbbi száz évben, ezért nem tudok válaszolni a kérdésére. :)
Sokáig lehet égni, de nem örökké. Vagy pedig mindig keresünk egy új szerelmet, új parazsat, hogy fenn maradjon az izzás?
ALIAS01 2015.10.27. 13:27:52
Meddig ég a tűz ? ameddig táplálják, és itt jön a képbe az amit egy másik írásánál fejtettem ki. A nő ne legyen ázott kutya, ergo ne legyen meztelen a férfi előtt. A férfi a történelemben a vadász szerepét töltötte be, szüksége van rá, hogy vadat ejtsen.
Nagyon sok nő életét lekövetem, blogokon fórumokon keresztül, tehát a válaszaim nem önnek szólnak, nem önről szólnak, hanem a mai kor nőjéhez szólnak.
Hadd írjak le egy példát amit egy érintett mesélt el......,
Fiatal 30 éves nő flörtöl egy férfival egy ideje
A nő okos, szakmájában a csúcson van, természetes szépség, anyagilag biztos lábakon áll, nem egy cica baba, tehát sokan csodálkoznak a környezetében, miért nincs Verácskának udvarlója, pedig a kis falut is otthagyta, nyilván a fővárosban vannak facér férfiak....
Tehát Verát környékezi egy férfi, kölcsönös szimpátia, apró figyelmességek, Vera a mennyben jár, már hallja a közös gyermekek sírását.....
Egy éve körül Vera boldogan kürtölte szét, nos megtört a jég, kapcsolata / ? ! / van , és érzi minden rendben lesz.
" Este ismét felhívott Karcsi, hogy beszélgessünk és jó éjszakát kívánjon, már vagy másfél órája dumcsiztunk, mikor megkérdeztem, miért is nem jön át a társbérletből hozzám ? miért lógunk a telefon két végén ? átjött, vacsiztunk, és megtörtént aminek meg kellett. Érzem ő az igazi, minden nagyon rendben volt van, igaz reggel elkéstem munkából..."
Nekem itt megszólalt az a bizonyos kis csöngő, és pontosan tudtam, hogy Vera hamarosan megint kutathatja az új hódolót.
Beanigma, a kérdésem az, hogy Ön hogyan kezelte volna az esti véget nem érő telefonokat, hogy a káposzta is megmaradjon ?