Utazni mindig élvezet.. miként a dal is mondja. Én is utazni készülök. Ezt nem is rejtettem véka alá, amikor megszületett az elhatározás: nekivágok a világnak! Oké.. hát alig teszem ki a lábam az országból, csupán 1600 km-re merészkedem, de az én egyszerű, viszonylag szűk komfortzónámnak ez sem kis dolog. Jut eszembe', még soha nem mozdultam ki Európából, és persze most sem fogok. 

Szóval Hollandia. Az ország méltán híres flórájáról, faunájáról. Azaz: gyógynövények és éjszakai pillangók. :) Valamint a nem elhanyagolható drágakő piac. Persze addig még el is kell jutni, hogy bármelyiket, bármi módon is megtapasztaljam. És itt sietnék leszögezni, a határ átlépésével nem tervezem elfelejteni ki /mi vagyok, és nem változom át élvezővé, vagy élvezeti cikké. Maradok a jó öreg Biri néne.. mint a Ludas Matyiban. :)

Na.. utazás! Kaptam pár jó tippet. Az első az volt, hogy menjek, és vissza se nézzek! És vigyek magammal pár kiló asztali sót, és hintsem fel az utat magam mögött, biztos ami zicher... alapon. Amint átlépem a határt egyébként is resetel az agyam, rögtön eu. kompatibilis leszek, valódi világpolgár. 

De előbb repülni kell! A frász kerülget miatta. Nem, nem attól félek, hogy lezuhanok (mer' mér' pont én.. uigye? ), hanem hogy fel sem jutok a gépre. Vagy éppen feljutok, de nem arra, amelyikre kellett volna. Ennek folyamodványaként, ki leszek rakva az első lakatlan felhőn, aztán.. HelloKitty.. 

Ott kezdődik az egész para, hogy eljutok-e időben a fővárosba, majd ki a reptérre. Mázli, hogy csak egy Ferihegy van Magyarországon, így biztosan megtalálom De időben? Mondjuk meg is  találtam, időben is vagyok. Szinte látom az egész cirkuszt magam előtt: hol kell becsekkolni...? el ne hagyjam a bőröndömet... francba, hol a bőröndöm...? elhagytam.. hol a fenébe lehet...? mi az a beszállókártya..? van olyanom...? van...! a bőröndben... amit elhagytam... nem is az enyém, bakker, kölcsibe van. volt... please, nem látott egy piros bőröndöt...? bő-rönd...! tudja, pack...! mondom hogy: bő-rönd...! no  speak sehogyse, hogyaza... mit nem ért azon, hogy olyan, mint  a magáé...?  ennyi külföldit... :(

Naa... mégsem hagytam el, mert valaki utánam kiabál, kezében a kölcsön bőröndömmel. Szerencsére annyit még én is értek angolul, hogy: Hey! Crazy, blondie woomen, please stop! Megkönnyebbülten elrebegek egy hálás: danke, por favor-t.  Ohh.. jeah.. Egy újabb rajongó. 

Amilyen az én formám, Hollandiában is kevesen beszélik a magyart. :( 

A legjobb az lenne, ha várna rám egy hosstes a bejáratnál, névre szóló táblával a kezében, mint a filmekben, s miután megtörölgette kisírt, kétségbeesett szemeimet, kézenfogva a terminálhoz vezetne, a számba rágná, mit hogy és mikor kell tennem, majd ezt megismételtetné velem legalább kétszer.  Még jobb lenne egy személyre szóló csekklista, a teendőkről. Ennél jobb már csak az lenne, ha ő is eljönne velem Amszterdamig. Van bajom, mi? :) 

Annak is utána olvastam a neten, mit lehet felvinni a gépre. Tulajdonképpen az aurámon kívül, semmit! Max. 1deci vizet. Ha két éves lennék, vihetnék fel kaját, na de így.. még azt sem. Lehetnék még "Különleges elbánást igénylő utas". De nem vagyok. Sem VIP, sem semmi. Csak Para Bea, Miskolcról. 

És hogy még jobban érezzem magam, néhány észrevétel a kollégáktól, ami repülés közben várhat rám:

1. Terroristának néznek ( Ne már! Ezzel az olajos szőke bőrrel, ami nekem van? Ki van csukva. )
2. A gép nem tud elrugaszkodni a földtől. ( Hééé! Nem részletezett okok miatt, de fogytam két ruhaméretet. Ezt a gikszert nem kenitek rám! )
3. Légörvénybe kerülünk. (Oké, ezt kibírom. Nem kevés tapasztalatom van diszkréten hányás terén.)
4. Lezuhanunk ( Hát persze. )
5. Légörvénybe kerülünk ÉS lezuhanunk. ( Főrendezőkém! Vagy-vagy! Ne halmozzuk az élvezeteket!! )

Naszóval.. ilyesmi dolgok várhatnak rám. Egyesek szerint. Olyat persze senki nem vizionált, hogy sima, zökkenőmentesen megérkezek egy szál aurában, éhesen, szomjasan, szédülten, boldogan. 

Nincs mese! Jövök Hollandia! Nem úszod meg!  :)