A dolgok változnak. Ha akarod ha nem, ha tetszik, ha nem. 

Egy kedves barátom szerint, minden változás "szerencsés". Ezzel első körben vitatkoztam volna, ha van rá lehetőségem, de szerencsére (?) nem volt, így elkezdtem emésztgetni ezt a mondatot. 

Én is hajlamos vagyok ragaszkodni ahhoz a valamihez, amiben most élek.  Szándékosan nem írtam rosszat, mert egy részt, ez így nem lenne igaz, másrészt lehetne rosszabb is. De nem lesz. Kezdek valóban bízni abban, immár tudatosan is, hogy bevonzzuk a jó dolgokat. Én mostanában, cirka egy év távlatában, csupa jó dolgot vonzottam be. Pl. jó embereket, akik nem félnek változtatni az életükön, és erre ösztökélnek engem is. És nem csak szóban, hanem tettekben is. Példát adva.Segítve.  Meggyőződésem, hogy a hatás kölcsönös.És akkor még nem beszéltem az évtizedek óta ismert barátokról, akikkel szinte szimbiózisban élünk.  Okkal kerültünk egy kosárba. De hogy én vagyok-e az ő kosarukban, vagy ők az enyémben.. az egy nagyon jó kérdés.Ez attól függne, kire van nagyobb hatással a másik? Kell ezt mérni? Van erre mérőszám?

 Persze továbbra is szívesen játszom az ördög ügyvédjét, és hangoztatom, hogy véletlenek márpedig vannak!  Addig, amíg nem jövök tisztába az okokkal, hogy mi miért történik, addig véletlennek tekintem.

Az az igazság, hogy a változás valóban az egyik legszerencsésebb dolog, ami történhet velünk, és a statikusnak hitt, vagy remélt életünkkel, mert kimozdít. Nincs rosszabb, mint beletokosodni a meglévő szürke, kék, piros vagy éppen zöld életünkbe.

Ülni és félni, várni a rosszat, sokkal rosszabb, mint maga a rossz. Ülni és félni,  hogy a jelenleg csodálatos életünkben bekövetkezett változással csak romlanának a dolgok, a legnagyobb ostobaság. Szigorúan, szerintem. 

Uff :)