Hát nem is tudom.. 

Nagyon ellentétesek az érzéseim ezzel a bejegyzéssel kapcsolatban. Sokat gondolkodtam, ha mesélek róla mit mondjak. Egyáltalán lehet-e erről "mesélni". Amikor ott voltam is furán éreztem magam. Más ezt nőként látni, mint férfiként. Hülyén hangzik, de egy idő után beleképzeltem magam minden "kirakatba". Tökéletesre sminkelve, fehér, piros, vagy fekete fehérneműben pózolni.. és várni az 50 eurós kuncsaftot. Persze mosolyogva, mert a rosszkedvű áru eladhatatlan. 

Akkor a város szerves részének tekintettem azokat kivilágított, szagos, illatos, néhol bűzlő utcákat. Színes lámpás házakat, szivárványszínű zászlóval jelzett szórakozóhelyeket. Mintha csak színház lenne, "és színész benne minden férfi és nő.." Könnyű is volt magamat elbolondítani ezzel, mert hatott rám a hely szelleme. A sok, ilyen-olyan okból vidám ember. De mintha mindannyian drogot fogyasztottunk volna. Én is. Átmentem egy hídon. A valóságban és képletesen is. Egy másik világba. Sodródtam a tömeggel. Kíváncsian, tágra nyílt szemekkel. " Ilyet otthon nem látok" . Szerencsére. 

Elmondom mit láttam. Így.. eufória nélkül. 

A vörös lápás negyed közepén magasodik a  Oudekerk, vagyis az Öreg templom. Még 1213 körül  emelték. Hatalmas, grandiózus épület. Bemenni sajnos nem volt szerencsém, mert már késő volt, így csak körbejártuk. Vagyis.. körbe-körbe botladoztuk,  leginkább.Soha nem is tudtam kivonni  magam a régi épületek, templomok, várak hatása alól. Megmozgatja a fantáziámat, hogy ugyanazon a lépcsőkön lépkedek, ugyanazon a köveken taposok, amin esetleg Rembrandt is. Legszívesebben itt is leültem volna egy kiálló kőre és elképzelem ezt a rengeteg embert korhű ruhában, dolgaik után sietve, portékáikat árulva. Harsányan, kiabálva, zsongító kakofóniában. De itt ilyenkor nincs leülés, nincs megállás. Sodródás van. 

 Nem akarok profán lenni, de nagyon jól megfér itt évszázadok óta a két legősibb, legemberibb dolog: a hit és a vágy. Itt mindent megkapsz, amire vágysz. Felejtést, szórakozást, örömöt. Feloldozást is, ha arra van szükséged. 

 Elképesztő szűk utcák vannak itt. Van ahol csak egy ember tud kényelmesen végigmenni, és az utca vége  egy ház ajtajában végződik. Azt is mondták nekem azok, akik már jártak itt, hogy rögtön meg fogom érezni a canabis füstjének szagát. Nem mondok illatot, mert amikor valóban megéreztem, nem volt kellemes. Nem vágytam mélyen beszippantani, de kénytelen voltam levegőt venni. Én kis hülye azt gondoltam, még így is meg fog ártani, de valószínűleg ez így nem ártalmas vagy érzékelhető hatású,  esetleg baj van a központi idegrendszeremmel. :) 

Láttam jó pár kissé üveges szemű, nagyon vidám fiatalt. Tőlük is szívesen megkérdeztem volna, hogy mitől jobb ez, mint a sör? Valószínűleg őket az érdekelte volna, az alkohol miért jobb, mint a fű? És a vicces, hogy mind a kettőnk kérdése teljesen jogos. Ez egy másfajta részegség. Nem jobb, nem rosszabb.Más. Nem kevésbé elítélendő az sem, ha valaki eszméletlenre issza magát házi pálinkával. De társadalmilag elfogadottabb. Ennyi. 

Félre értés ne essék, egyik mellett, vagy ellen sem kampányolok! Ha eltűnne a világból a vadkender, és pálinkát sem főznének többé, én azzal is kiegyeznék. Valószínűleg én más fajta "droggal" bolondítom magam. Megint mások, mással. 

Nade visszatérve Amszterdamhoz..

Rengeteg sexshop, mindenféle ételeket áruló kifőzdék, legálisan füvet áruló kávézó, és bizgentyűket, ketyeréket, áruló üzlet is van itt. Az egyik sexshopba én is bementem. Egyrészt, mert bizonyítani akartam mennyire nem vagyok prűd, a másik, mert kíváncsi voltam meg tudnak-e lepni valamivel. Hát megtudtak. Volt egy, azaz egy darab akármi, amire nem jöttem rá első ránézésre, mire is való. Aztán elolvastam. :) Nem.. nem vettem semmit. Kinek van ilyesmire pénze?? Én különben is hűtőmágnesre spóroltam. :) 

Párszor összeakadtunk egy (szerintem) német nyugdíjasokból álló túrista csoporttal. Vihogva és libasorban mentek ők is a kirakatok előtt, megnézve aaa.. látnivalókat. Igen.. mindenki a lányokra volt kíváncsi. Legtöbbjük ült egy magas bárszéken keresztbe tett lábakkal, és telefonált. Vagy körmöt reszelt, vagy a haját igazgatta. Nagyon sajnáltam őket. Az anyukájuk őket sem ide szánta. Mondom... más ezt női szemmel nézni. A kíváncsiságot hamar felváltja a szomorúság. Szánalomféle érzés. Még akkor is, ha tudom, hogy az életben nem cserélnének velem munkát, vagy munkahelyet. Hogy nagyot nevetnének a fizetésemen, az időbeosztásomon, a csipp-csupp munkahelyi tipródásokon. Teljesen más világban élünk. Bár mindkét fél tudja, hogy az övé sem az a kimondott fáklyás menet, mégsem lép ki belőle könnyen.  

Tudom, hogy nem csak ez a két világ van. Nagyon sok van még ezen kívül is. Nem kirakat és nem görnyedés, és nem állni a soron. 

Van még pár világ amit látnom kéne, hogy végre megtaláljam a helyem. Ezért.. kedveskéim, még muszáj vagyok világot látni egészen addig,  amíg rá nem akadok. :)