Lécci lécci mondjátok, hogy nem tehetünk arról mit álmodunk! És hogy kivel. És hogy mit. Főleg, hogy kivel és mit. Ez nagyon fontos!

Mert végre álmaim férfijával álmodtam! Ami persze teljesen illegális, és általában soha nem teljesülő kívánság. Mert ugye esténként hogy fekszik le egy rendes lány? Mantrázza, hogy mit kíván, hogy kivel kívánja. Legalább az álmaiban teljesüljön, ha a valóságban semmi esélye nincs még a töredékének bekövetkezésére sem. 

Ciki, nem ciki, én sem vagyok bonyolultabb lény, mint egy papucsállatka. Ezért elalvás előtt hasonló vattacukor rózsaszínű álomvágyaim, vagy vágyálmaim vannak, mint egy tizenhárom éves kamaszlánynak. Nem hiszem, hogy ettől már pszichiátriai eset lennék. Vagyis.. ha vagyok is, nem ettől vagyok az. :) 

Szóval az álom.. ha érdekel valakit: 

Este van.. nagy Ő ott terem.. váratlanul.. még váratlanabbul megcsókol.. félősen, izgulósan..szégyenlősen..viszonzom.. engedem, hogy átöleljen.. átölel.. rá sem merek nézni..minek néznék.. ismerem.. sima arc... hallgatunk.. az ujja játszik a karomon.. hidegrázás.. borzongás..nem szabad..a szeme kér..a szemem ígér.. hátralépek.. nem enged...akkor előre.. húz.. én is őt.. sima mellkas.. meleg..égető..nem szabad...gyere..mennék.. lépek..felé.. és még egyet...

Na éss... ebben a percben vagy Freud doktor, vagy az én saját, beépített álomkontrollom azt mondatta velem álmomban, hogy: Nekem most mennem kell dolgozni. 

Bele neki a szépen mosolygó, gyönyörű szemébe. :(  Tényleg nem vagyok normális. 

Meg is érdemeltem, hogy felébredjek. Sőőőt! Meg sem érdemlek egy ilyen álmot, ha képes vagyok nemet mondani csak azért, mert nekem becsengettek a ládagyárban. Pff.. Ki tudja megint mennyit kell könyörögnöm egy ilyen romantikus álomért? Újabb száz év.. :) 

 Nem szeretek jót álmodni. A rossz álmokból jó felébredni, de az ilyenekből...