A napokban mondta valaki, hogy látta a Vígszínházban Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem c. regényéből készült darabját. Nekem erről eszembe jutott, mennyire aktuális ez a téma manapság is, pedig majd' 40 éve íródott. A szocializmus, hidegháború idején.  A szegény segédmunkás fiú havonta, pár napig urat játszik. Diplomatát. Görög akcentus, gáláns modor, és csibészes mosoly. Minden valamire való lányos anyuka vágyálma egy ilyen vő. Akkor is az volt, most is az. Mostanság talán az egzisztencia nem olyan fontos, mint az anyagi biztonság, ami valahol érthető is, nodekérem.. hol marad a szerelem és a romantika? 

Sokan most is a látszatból, a látszatnak élnek. Megfelelni,  versenyezni. Gazdagnak, befolyásosnak, fontosnak  tűnni. Elég annak tűnni. Kell egy jó autó, zselé a hajra, egy dögös napszemüveg, pár márkás ketyere,  és persze vibráló magabiztosság, vagy legalábbis annak a látszata. Ez utóbbi a tolvajkulcs a legtöbb nő szívéhez. Az  pedig, hogy a férfiak rontják el a nőket, vagy a nők kényszerítik a férfiakat, hogy ilyenné váljanak, nos... megválaszolatlan kérdés marad.  Szigorúan megjegyezve, hogy  ez nem általános, és vannak még rendes lányok. Az én ismeretségi körömben szinte csak ilyen lányok vannak, és a fiúkra sem lehet panasz. De ez sem véletlen. Ugye?

Egy időben volt alkalmam töményen megfigyelni az ilyen-olyan korú férfiakat. Vagyis.. akartam, nem akartam, láttam őket, érintkeztem velük. Kis túlzással. :) A lényeg, hogy többségük flegma, nagyképű, a saját barátnőjével, feleségével is bunkó és tapló modorú. Azon gondolkodtam ilyenkor, ha emberek között, idegenek szeme és füle hallatára így viselkednek, akkor otthon a négy fal között hogyan? Elkeserítő. Tudom, hogy ez nem egy reprezentatív "felmérés", viszont életszagú. 

Szerencsére vannak ellenpólusok is. Múltkoriban találkoztam egy fiatal férfival. 26-28 év körüli lehetett. Kinézetre az a félisten forma, csak nem tógában, hanem pólóban és szabadidő nadrágban. No name márka cuccok. A százezer forintos iphone telefonját sem mutogatta látványosan.  Viszont kedvesen mosolyogva a szemembe nézett amikor hozzám szólt. Láthatóan figyelt arra amit mondok, és közben nem a körülötte elsuhanó miniszoknyás lányokat stírölte.Nem volt elájulva saját magától, és nem érezte szükségét segédeszközökkel tudatni a világgal, mennyire különleges alfa hím. És itt sietek megjegyezni: nem a jóképűsége volt az ami elbűvölt igazán, hanem a hétköznapisága és a természetessége. Az, hogy sütött belőle a normális értékrend. És a jólneveltség. :)  

Visszatérve a Fejes Endre regényre.. 

Egy ideig, és bizonyos közegben működnek ezek az álságos dolgok. Hosszú távon viszont egészen biztosan nem. Előbb utóbb kiderül, hogy apuka nem volt görög diplomata, hogy a fekete limuzint béreli, és hogy a Margitszigeti Nagyszállóban csupán két napra futja az átlagfizetésből. A cigány is csak addig húzza a fülünkbe a nótát, amíg pénzt dugunk a vonóba. 

Nem mondom el a regény végét. Olvassátok el, vagy nézzétek meg filmen! Utóbbi fent van a YouTobe-n is. Nagyon jól sikerült adaptáció, csak ajánlani tudom.  Még musical is készült belőle. A kedvenc dalomat ide is linkelem. :)