Talán ha az Alpok egyik apró síparadicsomában, vagy Aspenben, vagy egy, a  Himalája oldalában meghúzódó csöndes barlangban (teljes összkomfort és padlófűtés) kéne kihúznom a telet, valahogy elviselném. Sokkal vidámabban, mint így. Már csak azért is, mert a felhők felett mindig süt a nap. Nekem meg már most, december elején olyan fényhiányom van, hogy nem fürdeni, hanem napozni járok a fürdőszobába. Szóval három életfontosságú dolgot hiányolok októbertől-áprilisig:

• napfény
• meleg
• hófehér 3-as BMW, vagy egy Tesla (színfüggetlen)

Utóbbit persze minden évszakban, mert kibírhatatlan egy természetem van, ezt meg kell hagyni. Nyáron melegem van, télen fázom. Amikor pedig egyik sem, akkor biztosan más miatt vannak nehéz napjaim. :) 

Amúgy tele vagyok drága kozmetikumokkal. Még a téli arckrémben is van UV védelem, mert hát evidens, hogy mindig a felhők felett lebegek, így óvni kell a téli napfénytől a bőrömet. Nem szeretem, hogy mindig reszelős a kezem, mert a hideg kieszi. Cserepesre fagy az arcom, és látszik rajta, hogy vitaminhiányos, pedig mázsaszámra eszem  narancsot, és tolom magamba a C vitamint. Már lassan a főzőzsírt is (Mrs Lipton recpetje) magamra kenem, csak ne száradjon ki. A kesztyűt utálom, mert kiszívja a tenyeremből a nedvességet. Nem lehet felvenni benne a telefont,  és a gyűrű is beleakad. A sapka.. az egy külön műfaj. Eddig azt hittem, hogy csak egyszerűen nem állnak jól a sapkák - ami igaz is -, de sikerült végre önkritikát gyakorolnom, és beláttam, nem a sapkákkal van baj hanem a fejformámmal. Minden sapka úgy pattan le róla, mintha ő lenne a híres:  Órarugógerincű Felpattanó. Vagyis le.

Tavaly télen végre megtaláltam azt a sapkát, ami nem elvesz a megjelenésemből, inkább hozzáad. Ebben sem lehet mozogni, mert egyszerűen.. lefolyik a fejemről, de viszonylag jól áll. De akkor is! Utálom utálom utálom! Amikor ezt viselem, olyan merev vagyok, mint a drótkerítés. A tartásom királynőivé válik (de! tényleg! tisztára, mint  Hófehérke gonosz mostohája, olyan.. karót nyelt forma),  mivel a fejem nem forog, és nem bólogat, és lehetőleg még az orromat sem fintorítom el, nehogy lepattanjon a sapka rólam.

Szóval.. hosszú, sapkahisztivel teli télnek nézek elébe. Persze a kalap sem állna jobban, mert ahhoz nem vagyok elég magas.Úgy néznék ki benne, mint egy törpe gomba, a gyilkos galócák családjából.  A kendőhöz nem vagyok elég öreg. Az olyan nagymamás.. valahogy. Kivéve persze a Jack Sparrow-os módit, de ahhoz az egész ruhatáramat kalózosra kéne változtatni, az meg sokba fájna, és nem is biztos, hogy jól állna nekem.  Na meg a ki látott már télen, Miskolcon kalózt? Senki. A Karibi style valahogy nem honos errefelé. Igaz, hogy sok a barna bőrű lakos, de ők nem idén barnultak le, és nem a tengerparton. 

Félek, marad ez a mostani sapka, amit majd megpróbálok a fejemhez, hajamhoz rögzíteni, és reménykedve várni a tavaszt, esetleg eltűrni hogy kifagyjanak a hajhagymáim a hidegben. 

Vaaaaagy... nem foglalkozni a tükörrel, a szembejövő járókelők elborzadt tekintetével, csak hagyni hogy melegítse a fejemet, mert az neki a dolga. És különben is, mindjárt itt a tavasz, éss... hisztizhetek valami más miatt. :)