..pedig azt hiszed hogy érted, ismered az embereket. Azt hiszed érted, ismered önmagad. Ennek ellenére folyton ugyanabban a csapdában találod magad. És megint és megint. 

A legrosszabb, hogy meg sem fogalmazod magadban. Fel sem figyelsz rá. Észre sem veszed az oda vezető utat, pedig ezt az utat járod be újra és újra. Nem azért nem tudod elmondani, mert nincsenek rá szavaid vagy mert buta vagy a fogalmazáshoz. Azért nem megy, mert az életed tele van délibábokkal. Akárhányszor azt hiszed végre folyót találtál, kiderül, hogy újabb sivatagot. Még egy kis homokot még egy kis.. semmit. Egy idő után már nem is futsz utána csak legyintesz. Még a homokról is lemondasz.