Tipikus elem blődli amerikai filmekben, hogy a  fa.. vagyis a pasi  elmegy pszichológushoz vagy valakihez akit tisztel, akitől segítséget vár, aki akár az apja is lehetne. Elkezd beszélni.. tanácsot kér. Persze nem magának, hanem a legjobb barátjának, mert soha nem velünk történnek cikis, vállalhatatlan dolgok, hanem a haverunkkal, barátnőnkkel, vagy az ismerősünk ismerősével.  Persze mindenki tudja - még az is akinek nem kéne tudnia -, hogy: Öcsisajt! Ez a te sztorid, csak nem mered vállalni. Mi alapból tudjuk, mert rengeteg ilyen filmet láttunk. A rendező tudja, mert elolvasta a forgatókönyvet. Az író pedig pláne tudja, mert egyrészt ő írta az egész baromságot, másrészt mindez vele történt meg fiatalkorában. Persze a stáb úgy tudja, hogy a legjobb haverja története. 

Ez eddig tiszta. 

Na és hogy jön ide a cím, vagyis a sakktábla? Hát úgy, mostanában az egyik ismerősöm (nem én!) sakkfigurának érzi magát. Sajnos nem világos királynak, vagy királynőnek, hanem sötét gyalognak. Tudjátok: első sor, alacsony, jelentéktelen figura, akiből jó sok van. Naszóval.. az én drága ismerősöm is úgy gondolja, sok van belőle. Nem skizo a drága, csak.. láthatatlan. Az a feláldozható fajta, mint paraszt a sakktáblán. Persze berzenkedik ő is a sorsa ellen, de mit tehet egy figura, akit bármikor arrébb rakhatnak, céltáblának használhatnak, leüthetnek? A bástya messze van, a ló idióta módon csak L alakban hajlandó ugrálni, a futót alig lehet utolérni, mert megy a saját feje után. Mindenki a saját bajával van elfoglalva, lássuk be! Szegény gyalog pedig csak reménykedik, hogy nem ő lesz a következő akit feláldoznak a király vagy bájos felesége védelmében. 

Vannak persze olyan gyalogok is, aki a közjó érdekében maguk teszik a fejüket a pallos alá. Hiába szavalja nekik Setét Lajos, hogy: " Az élet szép. Tenéked magyarázzam? " Nekik tényleg hiába, de legalább elégedettek. Aztán vannak akik.. akik tudják hogy nekik most nagyon rossz lesz, de ez az erkölcsileg megfelelő viselkedés. Elbukni, hagyni hogy félretoljanak. Aki fontos a sakktáblán, az úgyis állva marad. Kicsit szomorú dolog, de magunknak ássuk az e fajta gödröket. Ne csodálkozzunk hát hogy bele is löknek. 

  Meglátásom szerint, - és ezt mondtam az ismerősömnek is - mindenki érzi magát néha áldozatnak. Van hogy pont a mi áldozatunknak, pedig nem is akartunk neki ártani. Hogy a sakknál maradjunk: így jött ki a lépés.