.. tele volt élménnyel. Ezért is nem volt időm írni, mert hónap elején felültem az élményvonatra, és le sem szálltam róla.. egészen sokáig. Bár nem vagyok vallásos, de az idei adventi időszakot nagyon élveztem. Még templomban is voltam. Igaz, nem a vallásos áhítat vezetett, de gondolom a felhők felett ennyire nem érnek rá, hogy azt is megfigyeljék, hogy imádkozni, vagy a csönd miatt, vagy a hely szelleme miatt tér be az ember egy székesegyházba. ( Remélem, az angyalszárnyhoz való felső ponthatárhoz azért ez jócskán hozzárakott ) 

Na elmondom mi volt.. 

Kassa. Jutalom, csapatépítés, barinőzés, vidulás és forralt borozás. És sok sok nevetés. Aki járt már Kassán, biztosan megérezte ennek városnak, és főleg a belvárosnak, az egyedi hangulatát. Először  szintén télen, karácsony előtt jártam itt, kb. 17-18 évesen. Hideg volt, hó és lucsok az utcán, és nem volt még ez a karácsonyi díszkivilágítás, de iszonyatosan hangulatos volt már akkor is. Arra, hogy jártam-e a főtéren lévő Erzsébet székesegyházban, már nem emlékszem. Szerintem nem, mert tuti nem felejtettem volna el egy ilyen látogatást. Arra viszont emlékszem, hogy körbejártam, körbecsodáltam, és körbeimádtam az egész épületegyüttest. Ahogy azóta is mindig. 

Előbb persze oda kellett érnünk. Saci barátnőm nagyon okosan kitalálta, hogy vonattal menjünk, ne kocsival. Egy autóba be sem fértünk volna, ráadásul akkor a  közös alkoholizálás is elmard, mert a sofőrök nem ihatnak.  Szóval maradt a vonatozás, amit az én drága barátném naivan úgy képzelt, hogy majd a mi kis csapatunk együtt, egy kupacban ülve meg tud ejteni. Részint, hogy az decemberi értekezletet is megtarthassuk, (nem tudtuk lebeszélni róla az Istennek sem )részint, hogy mindenki körbekínálhassa a magával hozott nasiját. Hát ehhez képest a vonat tömve volt, és mi örülhettünk ha egy "vagonban" jut nekünk hely, nem hogy egy kupacban. Láttam a lányok szemében is a kétségbeesést, hogy: jajjistenem mi lesz most?  A következő percekben pedig az lett, annak is örültünk, hogy egyáltalán le tudtunk ülni, nemhogy válogatni a helyek között. Oké.. beletörődtünk, hogy legalább párosával helyet tudtunk foglalni, amikor jöttek a helyjegyesek és elkezdődött a balhé. Elég nagy balhé volt ami azt illeti, mert a helyjegyesek ragaszkodtak a helyükhöz, akik ültek, azok pedig a székükhöz ragaszkodtak, mondván, hogy nem volt feltétele az utazásnak a helyfoglalás. Baromi ragaszkodó egy népség vagyunk mi magyarok,ez gyorsan kiderült. Mindenki mondta a magáét.Egyszerre, egyre kevesebb udvariassággal, viszont egyre magasabb frekvencián.  A MÁV persze nem volt jelen, pedig nagyon sokat lettek emlegetve mindkét részről. Sehol egy kaller vagy egy kidobóember. A mozdonyvezetőt is elnyelte a föld. Ilyenkor bezzeg nincs sehol egy valamirevaló vasutas sem. A vágányokat polírozták vagy éppen a peront mosták föl, nem tudni, de tény, ügyesen kimaradtak ebből a jó kis veszekedésből.

A magam részéről rémesen megtudok szeppenni ilyen helyzetekben. Mázlim volt,  ( és nem csak nekem de mindenki másnak is) hogy nem szólt hozzám senki, hogy álljak fel, mert olyan éktelen bömbölést rendeztem volna, hogy a fal adja a másikat. Én kérem szépen nem bírom a feszültséget. A tv-ben futó reklámok többségétől is könnybe lábad a szemem, nemhogy egy ilyen atrocitástól. Főleg ha engem atrocitálnak. A másik, hogy valahol mélyen, mindig bennem van a késztetést, hogy mások problémáját is én oldjam meg. Na nem azért, mert egy született problémamegoldó vagyok. A francokat! Csak hogy nyugi legyen. Béke.. szeretet.. Pláne, hogy mostan megyünk mindannyian adventezni, meg szeretni egymást és felebarátainkat, bele a nagy karácsonyi mizériába. Mindenki legnagyobb szerencséjére nem nekem kellett eljátszanom a hős megmentő szerepét, így Kassa előtt fél órával megnyugodtak szépen a kedélyek, és mi is összeülhettünk egy rakásra, hogy értekezletet tartsunk. :) Azért vicces volt a kiosztott statisztikákat nézegetni és komolynak maradni, de kérem a munka az munka. Az élet nem áll meg, csak mert mi szívesebben viháncolnánk utazás közben. Azt nem is mondtam, hogy persze mindenhol fotózkodtunk. Indulás előtt a peronon, pont a kalauzt kértük meg, hogy kapjon le bennünket. Egész nap ez volt egyébként. Ha egyikőnk rácsodálkozott egy csinosabb bokorra, gyorsan összeálltunk, mint a lovak és csináltunk egy közös fényképet Több fénykép készült rólunk, mint falusi lakodalomban az ifjú párról. Összességében inkább látszottunk japán turistáknak, mint Avon hölgyeknek. 

A belvárosba érkezésünk is nagyon vicces volt. Leszálltunk a vonatról. A többség persze elrohant pisilni, hiszen ez olyan nőies és hölgyi dolog, amit kötelező megejteni, majd nyolcan kilenc irányban kezdtük el keresni a kijáratot a busz, vagy villamosmegálló felé. Ne gondolja senki, hogy ez olyan egyszerű dolog, mert nem az! Külföldön minden más. Főleg a feliratok. :) A villamost hamar megtaláltunk. (Jééé.. villamos!)  Saci a kis gondoskodó tyúkanyó, rögtön vett is villamosjegyeket, amivel majd bemegyünk a belvárosba, és amiről nekem csak annyi rémlett, hogy nincs túl messze. Hát nem is volt. Szerencsére ez még azelőtt kiderült, hogy körbevillamosoztuk volna Kassát tök feleslegesen. Egy, a villamosa mellett ácsorgó villamosvezető világosított fel bennünket elmutogatva, hogy a belváros 5 perc gyalog. És tényleg.. még csukott szemmel, tapogatózva is beértünk volna 5 perc alatt. Most is csak azért tartott tovább, mert el voltunk ájulva mindentől. A sétány mellett lévő parktól, a kivilágított utcától, és ami a legeslegeslegfontosabb ilyenkor, hogy van hóóóóó!  Igazi, fehér, hideg hó. :) Nyugodtan kijelenthetem, hogy minket szinte megvadított, vagy inkább megrészegített a hó látványa. Legszívesebben hóangyalkákat csináltunk volna, vagy hóembert, vagy akármit. 5 perc alatt visszavedlettünk mindannyian vásott kölykökké. Viháncolva értünk be a belvárosba. Mentségünkre legyen mondva, hogy a társaságunkban lévő, diplomás óvoda pedagógus kolléganőnk is ugyanolyan infantilisen viselkedett, mint mi. Volt ugyan egy óvatos félmondata, miszerint hozni kellett volna egy kötelet, amit mindenki megfog, hogy el ne veszítsük egymást, de nem nagyon figyeltünk a nagy örömködés miatt. Nem is értem miért mondta egyáltalán, hiszen mi nem úgy viselkedtünk, mint az 5 évesek, hanem úgy, mint a 7 éves nagylányok.  :)  

A belváros.. Mindenki más is körbeimádta a templomot, ahogy én is annak idején. Gyorsan csináltunk vagy ötszáz fotót, ( én még egy kilincset is lefényképeztem, mert olyan.. kilincses volt), majd bementünk. A két évvel ezelőtti állapothoz képest, már tejesen kész lett a belseje. Nagyon szép lett. Egyébként is csodásak a templomok.Mondanom sem kell, hogy rengeteget fényképeztünk. Ámultunk, bámultunk, leültünk picit. Pár perc áhítat és ezer fénykép után nyakunkba vettük a várost. Na és hova megy egy csapat nő egy nagyvárosban? Nahovanahova? Hát persze hogy vásárolni. :) Két renegát kolléganőnk rögtön talált is egy cuki és nagyon olcsó butikot, ahova mi is beszabadultunk. Az eladók legnagyobb örömére végig viháncoltuk az egész üzlet mindkét emeletét. Nagy megkönnyebbülés lehetett nekik amikor végre ajtón kívül tudtak bennünket. :) A kötelező jellegű forralt borozás nem maradhatott el. Lángos evés, bámulászás a vásári forgatagban.. Csodás volt. Minden ember kedves volt. Segítőkész. Lelkes. Átszellemült. Csupa jó dolog ért bennünket. Semmi csalódás, semmi keserű szájíz valami butaság miatt. Vásárlás a plázában. Másfél órát töltöttünk karácsonyfadíszeket nézegetve, válogatva.  Pihi, ücsi, kajálás.. sorban állás a mosdó előtt.. 

És amikor besötétedett.. A fények, a kivilágított székesegyház.. elmondhatatlan, leírhatatlan. Ezért este is ellőttünk vagy kétezerötszázhuszonat fotót. Mindenről. Mindenről kétszer.

Mindannyian egyetértettünk abban, hogy ez a fajta hangulat most nincs meg nálunk. Persze nem lehet Miskolc közepére székesegyházat varázsolni, de enélkül is lehetne sokkal barátságosabb, hangulatosabb a belváros. És ez nem csak a szokásos, előírt elégedetlenség a meglévővel, ez tény. Szerintem jövőre megint elmegyünk. Vagy együtt, vagy nem, de szerintem visszavágyunk Kassára adventezni. 

Nagyon nagyon szép nap volt. Az este pedig varázslatosan fejeződött be. Fáradtak voltunk és elégedettek. Kisimultak. És halálra nevettük magunkat. Főleg a csajok, és főleg rajtam. :) Há' mer' olyan vicces is vagyok. Csak ti ezt nem tudjátok. :P 

Jaaa... és voltam Egerben is. Jó társaság, Coca Cola kamion, fotók, forralt bor, éssss... pálinka! Képzelhetitek! 

Na.. uff :)