"Meghalni – elszunyadni – és alunni!
Talán álmodni: – ez a bökkenő;"

Nem mintha sok közös vonásom lenne a dán királyi sarjjal, ám ez a kiragadott sor a monológból pont passzol rám. Neeeem.. nem akarok meghalni, hiszen az úgyis bekövetkezik, ha akarom ha nem. Ráadásul azon  vagyok, hogy ezt a közel sem örömteli eseményt minél inkább elodázzam. Például úgy, hogy szorgosan levegőt veszek, eszem vitaminokat, és ami a legújabb heppem, hogy tele iszom magam vízzel, ha már a testem több mint a fele víz. Ebben a melegben Isten ments, hogy veszítsek egy kortyocskát is. Ezt amúgy mindenki másnak is javaslom, mert nekem például már nem olyan karikásak a szemeim és a bőröm is sokkal szebb lett. Arról nem beszélve, hogy pozitív folyamányaként, mára az összes nyilvános mosdót ismerem a városban. Ezen kívül tökélyre vittem a kétségbeesett, már-már kismamás nézést, és művészi módon adom elő a combösszeszorítós műsorszámot, ami miatt előre engednek a - nem vízkúrán tengődő - hölgyek a mosdóban. 

Nade.. amiben sorstársa vagyok a fent említett szerencsétlen sorsú úriembernek, hogy én sem tudok aludni. Bár ez így, ebben a formában nem teljesen igaz, hiszen az éjszakai alvással nincs gondom. Nem vagyok egy mormota, soha nem is voltam, de éjszaka 6 óra folyamatos alvás nekem pont elég. Nem mondom.. ha én is egy hideg, sötét, középkori várban próbálnám álomra hajtani a szemem, bajban lennék. Arról nem beszélve hogy ottan aztán csak úgy jönnek-mennek a nyugodni képtelen szellemek, akik szóval tartják és személyes tragédiájukkal traktálják az embert. Én elhiszem, hogy  nekik nincs jobb dolguk, idejük, mint a tenger.. és hogy viszonylag kevés pszichiáter rendel éjfél és hajnali 5 óra között, de könyörgöm, erről nehogy már én tehessek! Én kérem szépen nem vagyok a Feldmár intézet, engem tessenek hagyni nyugodni békében!

Annyi párhuzamot azért mégis vonnék, hogy mostanában itt a lépcsőházban is van egy lakótárs, aki valóban szinte láthatatlanul, némán és mezítláb, szorgos méhecske módjára csukogatja be a többi lakó által szorgosan nyitogatott ablakokat. Szerintem van vele annyi bosszúságunk, mint dán királyfinak a rokonsággal. 

Holistartottam... Ja! Alvás nappal! Ez szerintem kimondottan a kisbabáknak, és a mediterrán népeknek lett kitalálva, nem másnak. Az éjszakai munka pedig nem lett kitalálva senkinek, mert az egy pusztító kórság. De mivel nagy úr a muszáj, csinálni kell, ha csinálni kell.

Viszont ha emiatt nappal kell aludnod, és teszem azt.. egy hétig napi 3 óra alvással ketyegsz, az roppant mód rossz hatással van a hangulatodra. Az, hogy úgy nézel ki pár nap után, mint egy rosszul sminkelt zombi.. az csak egy dolog. Hogy beesett, karikás a szemed, és hogy szürkészöldre változik a bőröd színe, apró esztétikai hiba. Az sem mindig hátrány, hogy emiatt esetleg a legtöbb ismerősöd meg sem ismer az utcán. De hogy indokolatlanul (?) ideges és túlérzékeny vagy, hogy már attól sírva fakadsz, hogy valaki csúnyán néz rád.. az már gáz. Mindenkinek az agyára mégy, és ezzel tisztában is vagy, de nem tudsz másmilyen lenni, csak ilyen mindenkinek agyára menős. Frusztráló.  

Jönnek a gyógymódok: 

• citrormfű tea ( igggen... és mikor fog hatni? hát soha )
• sör! ( milyen kár, hogy utálom )
• bor! ( nem utálom, de reggel borral indítani?? )
• pálinka! ( oké, a legkialvatlanabb alkoholista lettem. hurrá)
• relax ( ezzel kezdtem, csak nem írtam le! )
• meleg tej ( akkor már inkább a sör )
• gyógyszer ( ide vele! mindegy mi, csak hasson!)

Oké.. hát a Frontin nem is számít gyógyszernek, inkább kisebbfajta C vitaminnak mondanám. Tény, hogy nem sok próbálkozásom volt vele, mert az is csak egyszer hatott. Talán rögtön telítődött is azzal a két szemmel a szervezetem, vagy nem tudom mi történt, de a második alkalommal akár savanyú cukrot is szopogathattam volna, annyi hatása volt.

A legutóbbi jó tanács egy kedves ismerősömtől, hogy szedjek Magne B álmot. Elég lesz egy is, azt mondta. Egy mi? Egy levél? Egy csomag? Egy... teherautónyi? Mert egy kapszulával én ugyan annyit aludtam, mint kapszula nélkül. Legközelebb bevettem kettőt. Tippeljétek meg a hatását! Igen.. kb. konvergál az előző napi hatáshoz. Nem szemrehányásként, de e tényt közöltem vele is. Na és ekkor derült ki, hogy az egész végül is, csak placebo. Kedves ember lévén nem tette hozzá, hogy ez pont az ilyen pillangó agyú embereknek való, mint én vagyok. :) 

Tudom ám mit kell tennem, hogy jókat aludjak nappal is:

• kényelmesen elnyúlni a sötét, hűvös szobában ( jelenleg is 35 fok van bent)
• nem gondolni semmire ( azt hittem ez menni fog)
• vagy valami kellemesre ( arra, hogy hűvös van? )
• szívemnek kedves emberre gondolni ( óóó..Mr. Twelvetrees..)
• kevesebb hülye vizet inni, hogy ne ébredjek fel pisilni ( na és a vízkúra?? )

Látjátok, tudom a megoldást! Már csak alkalmazni kell.. valahogy. Ami a jó hír viszont, hogy a magnéziumtól elmúlt a lábgörcsöm, a sok folyadéktól nincs vesekövem, az agyamat secperc alatt nullára resetelem, valamint csöndben tudok feküdni a szobában, amihez képest a pokol melege egy közepesen hűvös cserkésztábor az északi-sarkon. 

Egyébként kedvenc mesém mostanában a Csipkerózsika. Szinte beleélem magam a szerepébe, azzal az apró különbséggel, hogy itt a királyfi valaki egészen mást csókol meg, engem pedig hagy szépen aludni... és aludni.. és aludni.. 

100 év pont elég is lenne, hogy szépre aludjam magam. :)

uff