Nem olyan régen voltam Bulgáriában ( napfény, homok, hideg sör..) és erre tessék, 3 nap múlva jön a Mikulás! Nem mondom, hogy olyan türelmetlenül várom, mint anno 1823. telén, amikor már két nappal előtte kiraktam az egyik használaton kívüli csizmámat az ablakba, ha véletlenül  erre jár a Mikulás,  akkor lássa, hogy itten bizony egy annyira jó kislány lakik, aki megérdemli, hogy idejekorán kapjon egy kis csokit. Persze egy nagy francokat járt arra. :(  Viszont hagyott egy pár soros cetlit, hogy kissé elkapkodtam a csizmakipakolást, még nincs itt az ideje. Csalódott és szomorú voltam másnap reggel, de annak örültem, hogy legalább levelezésben állok a Télapóval! Az ilyesmi már akkor is menő dolognak számított.                                                                       Arra, hogy ezt a levelet anyukám írta, arra csak cirka öt évvel később jöttem rá. 

Volt még olyan is, amikor személyesen jött el hozzánk. Megrázó élmény volt. Máig nem tudom mitől féltem annyira, de napokig nem mertem utána egyedül közlekedni a lakásban, ha nem égtek a lámpák. Arra nem emlékszem, hogy sírtam volna amikor ott állt előttem a szobában, de mindig is a némán megdöbbenő típus voltam, nem a hangosan sivalkodó.  Summa summárum, többször nem erőltették a szüleink, hogy a maga teljes, piros-fehér valójában érkezzen hozzánk. 

Az imént olvastam újra a tavalyi élményemet Mikulás kapcsán. Tudjátok.. amikor vonatoztunk, és majdnem szerepeltem a híradóban is. De abból végül is kivágtak. Ezt mondjuk megértem. :) 

Idén ismét vonatra ülünk és meglátogatjuk Annával és az ő anyukájával. Neeem.. már nem galoppírozom el magam annyira, mint tavaly. Tudom, hogy csak ide megyünk a Bükkbe, tehát nem csomagolok bőröndöket, és három napi  hideg élelemre sem lesz szükségünk. Viszont ötször jobban felöltözöm, és lehet hogy elviszem a sokat emlegetett, féltve- és orvosi célokra őrzött házi pálinkámat, hideg ellen. Nem hiszem, hogy bárkinek feltűnne egy kissé kapatos, hiper vidám idős hölgy. Simán gondolhatnák, hogy egy másik meséből csöppentem oda. Hogy melyik mesében van kótyagos, kocsmaszagú vasorrú bába,  világos műirha bundában, arab terroristakockás sállal a nyakában..ne kérdezzétek! 

 Arra majd ügyelek minden esetre, hogy esetleges másállapotomban még véletlenül se akarjak beleülni a Télapó ölébe és úgy kívánni magamnak karácsonyi ajándékot. Meg különben is.. abban sem vagyok biztos, hogy megérdemelném. Nem voltam túl jó kislány ebben az évben. Túl rossz sem, ez igaz. Bárcsak tudnám, milyen mércével méri a Mikulás a nagy gyerekeket! Abban biztos vagyok, hogy lenne még mit javítani rajtam. Lehetnék például kevésbé:

• türelmetlen ( de mit tegyek, ha minden azonnal kell??? )
• gonoszkodó ( ez azért túlzás, bár tény, hogy kevesebb "meghíztál kicsit" vagy "ez a szín drágám, nem a te színed" megjegyzés nem ártana )
• undok ( na ezt kikérem magamnak saját magamtól! az nem undokság, hogy kicsit odaszúrok apróságok miatt. )
• hisztis ( nő vagyok! milyen legyek? így vagyok kódolva. ez nem az én hibám.. végső soron)
• sértődős ( jóóó.. ezt vállalom! de hát tehetek én arról, hogy más emberek annyira érzéketlenek, türelmetlenek, gonoszak, és nulla empátiával rendelkeznek és megsértenek?!? )

Lehetnék viszont:

• kedvesebb ( jó. de közben ugye csikorgathatom a fogamat? )
• mosolygósabb ( nevetni azért nem kell, ugye? )
• segítőkészebb ( de ha elsőre nem ért meg valaki valamit, mit tegyek? magyarázzam el még ezerszer? nemár! )

Nnna... szerintem ennyi kéne ahhoz, hogy a Mikulás elégedetten tegyen egy kis pipát a nevem mellé a listában. Természetesen a "jó kislány" kockába. :) 

A vonatozásról persze írni fogok majd, mert tuti élmény lesz. Anna és a kis ovisok már egy évvel bölcsebbek és okosabbak lettek. Mindannyian hölgyként fog viselkedni, ebben egészen biztos vagyok. De azért bevallom, én már annak is örülnék, ha nem akarnák egymást megtépni a várakozás első öt perce után. :) Csokit viszont viszek magunknak, mert sem a Mikutól, sem a kölyköktől nem számíthatunk semmi jóra, és marad a nyálcsorgatás, mint tavaly. Egyébként is kell valami ami felszívja a házipálinkát. :) 

Ami pedig a december 6-i éjszakát illeti.. 

Megpucolom és kiteszem az ablakba a csizmámat. Bízom benne, hogy tesz bele valamit a Mikulás a sok rosszaságom ellenére is. Nagyon remélem ez a valami egy másik csizma lesz! :)

Uff