Nos.. 

Az már biztos, hogy sem gitt-, sem glett egyletet nem fogok alapítani. Az elsőt nem venném a számba ( ugyanis közismerten állandó rágást igényel az egylet életben tartása miatt ), a másodikat pedig pont elég volt kipróbálnom, hogy örökre lemondjak róla. Immáron az is biztos, hogy szobafestő-, mázoló sem leszek. Maximum szóba' festő és mindent összemázoló. 

Naszóval a glettelés.. Már jó ideje várt rám ez a cirka 1-2 méteres felület a kisszoba falából amit bevállaltam, hogy pár, a falba szorult facsavart ( ami persze nem is fa, hanem műanyag ) kiszedek és a helyét be- ki-  vagy akár felglettelem. Láttam hogy csinálják. Na mondom.. mivel ez sem agysebészet, pikk-pakk felcuppantom azt a kis glettanyagot  a falra, oszcső, jöhet a gyönyörű tapéta.

A gondok már ott kezdődtek, hogy azokat a bazi nagy facsavarokat ( ami egyébként műanyag ) nem tudtam kiszedni a falból. Tény, hogy először foggal-körömmel kezdtem neki, kissé naivan. A szép szó nem használt, célszerszám sehol. Rájöttem, hogy egy szöget sem tudnék beverni a falba, mert nincs kalapácsom. Illetve.. valahol biztosan van. Valahol.. Nade! Itten van nekem a csudálatos internet, ami mindenre megadja a választ. A redőny gurtnicseréjét is hogy kinéztem belőle, nemigaz? És tényleg.. egy internetes beszélgetés során pont egy nőtársam vetette fel, vagyis kérdezte meg, hogy próbálkoztam már dugóhúzóval? Naná.. aranyanyám! Már akkor volt dugóhúzó a kezemben, amikor te még Libero pelenkában, nyuszimotorral  róttad a szobaköröket. De mint megtudtam, nem az ivási szokásaim érdekelték vagy hogy micsoda virtuóz módon szedem ki az üvegből a parafát, hanem hogy a facsavarokat ( nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezek műanyagok! ) próbáltam-e dugóhúzóval kiszedni. Elsőre butaságnak hangzik, de mivel valóban van benne logika, a falban meg egy rakás facsavar ( ami műanyag!!!!), gondoltam megpróbálom. És képzeljétek, tényleg használ! Igaz, hogy ráfeszítésnél leomlott pár köbméter fal körülöttük, de bánja kánya, a lényeg, hogy kint vannak. Mondanom sem kell, hogy ezen sikerélményen felbuzdulva máris szaktekintélynek éreztem magam rekonstrukciós témában, akinek a glettelés már csak aprócska ujjgyakorlat lesz. 

Előkerestem a glettvasat, népies nevén a spaklit, és egy műanyag tálat, hogy szépségesen kikeverjem az anyagot. Kevéssel kezdtem, mert tényleg nem sok lukról és felületről van szó, deee... hol a víz volt sok amit hozzáadtam, hol a glett amit belekevertem.. Jó háziasszony módjára természetes volt, hogy csomómentes legyen, és a tál szélén se legyen felesleges anyag.. és már azon gondolkodtam, hogy spakli helyett talán habverőt kéne használnom a tökéletes állag eléréséért, amikor rádöbbentem, hogy nem palacsintát fogok sütni, hanem lukat tömök, falat simítok. Mire idáig jutottam, persze a sok: egykisvízegykisglett.. dologból lett egy vödörnyi szürke masszám, amivel a Diósgyőri Vár Lovagtermét is kiglettelhettem volna, nem hogy a kisszobát..

Éles szememmel azt is hamar észrevettem, hogy ez az anyag bizony gyorsan sűrűsödik, és ha a keverési műveletet nem akarom a kádban folytatni, neki kell esnem végre a falnak. Egy videóban azt is láttam, hogy az ilyen tátongó réseket először be kell spriccolni vizzel, hogy jobban betapadjon az anyag. Gyorsan előkerestem a vasaláshoz használatos spriccoló flakont, amiről persze kiderült, hogy, bár olyan egyszerű szerkezet, mint a faék, mégis elromolhat. Mivel teáskanállal mégsem dobálhatom  facsavar ( ami persze műanyag! ) hűlt helyére a nedvességet, ezért alternatív megoldást kellett találnom. Meg is találtam a tömény szőkítő spray képében. Amúgy is csak az alján lézengett egy kis vegyszer, szóval.. mibajomlehet alapon, gyorsan a hajamra fújkáltam. Az, hogy ettől esetleg foltokban fog kihullani a hajam vagy foltokban irtó szőke leszek, csak utólag jutott eszembe. :(  Sok időm szerencsére nem volt ezen mélázni, mert rohannom kellett felhordani a glettet a falra, mielőtt késő lesz. És hordtam és hordtam.. kentem, dugtam, pacsmagoltam, ahol csak kellett. Alig tömködtem be pár lukat, máris azt éreztem, hogy most szakad le a karom, de tőből ám, annyira fárasztó volt. Aki pedig azt mondta nekem, hogy higgyem el, még élvezni is fogom, őt utólag is csókoltatom, és azt üzenem, hogy: egy nagy frászt! 

A lényeg, hogy kész vagyok, és büszke vagyok magamra.  Hogy a dugóhúzónak egyéb felhasználási módja is van a már ismertektől, azt minden lehetséges fórumon és a baráti társaságomban is elújságoltam. Rá kellett döbbennem, hogy a barátaim oltári perverz egy banda, mert jelentőségteljes, már már kaján mosollyal  néztek rám, miközben mesélni kezdtem, és csak akkor hagyták abba, amikor a facsavaros (most mondom el utoljára, de ez MŰANYAG! ) részhez értem. 

Majdnem teljesen elégedett vagyok. Azért csak majdnem, mert mennyivel boldogabb lennék, ha nem az új, fehér, spagetti pántos topomban csináltam volna végig ezt a gletteléses procedúrát. Végül is.. sosem mondtam, hogy tökéletes vagyok. Ugye?  :)

Uff