.. és úgy általában az emberi agy ( a férfiakat is beleértve ) csodálatos! Gyorsabb, mint a világ jelenleg leggyorsabb számítógépe, ami természetesen kínai gyártmány és a Sunway TalhuLight névre hallgat. ( Google a barátom )       

Na de a lényeg, hogy szerintem az én agyam talán még ettől a csoda masinériától is gyorsabb picit. Ráadásul a következőkben felvázolt esemény nem egy steril számítógépteremben történt meg, optimális hőmérséklet és páratartalom mellett, hanem a közeli, száz éve működő kis postán, ahol ma is szinkronizzadást rendeztünk a postás kisasszonyokkal. Büszkén jelenthetem, ha nem is lettem aranyérmes, de 12 másik versenyzővel osztozhattam a harmadik helyen. 

Ami pedig agybéli ( nem.. tényleg nem ágybélit akartam írni ) képességeimet illeti, nincs szégyenkeznivalóm. 

Az úúúúgy volt... hogy éppen megkaptam a csomagomat és pakolásztam a táskámban, amikor megszólalt a telefon.. és ekkor elkezdődött.. és befejeződött.. szinte tizedmásodpercek alatt.. Mármint a gondolatfolyam. Kezdve azzal, hogy kb. sosem csörög a telefonom, de amikor mégis, tuti a legalkalmatlanabb pillanatban, mint pl. most is. Gyorsan elővettem és rápillantva konstatáltam, hogy a lakásszövetkezet hív. Na és akkor kapcsolt turbóba az eddig rükvercben vegetáló idegpályám. Oly annyira, hogy ijedtemben teljes néven mutatkoztam be, nem csak lazán belehallóztam, mint általában szoktam. 

" .. ezek meg mit akarnak.. bezzeg amikor én hívtam őket naponta a beázás miatt egyszer sem hívtak vissza.. még mindig van valami a gázosokkal.. vagy nemtom.. - na hát a lakásszövetkezetes hölgy azt akarta tudni, hogy olvastam-e a kiírást a lépcsőházban - ... jesszusom, a lépcsőházfestés! ezek képesek voltak feljönni a negyedikre, hogy megnézzék elpakoltam-e virágokat és a bazi nehéz, ettől függetlenül használhatatlan konvektort.. most mit mondjak nekik.. nyilván nem pakoltam el..  atyaég de meleg van.. és a körmöm is betört a nagy kapkodásban... a mögöttem lévő nőnek pedig irritáló volt parfümje.. mit használhat.. húsvétkor van ilyen szaga a nőknek... mit is kell vennem még a boltban.. ááá.. nem veszek semmit, nem bírok többet cipelni, majd eszem amit találok a hűtőben.. csak el ne felejtsem bevinni dórának azt a szempillaspirált amit ígértem..  - jaa.. nem. a hölgy valami szellőztető takarításról beszél - .. micsoda? milyen szellőztető.. csak nem az ablak? oké.. nem pucoltam meg, de a levegő azért simán jár ki-be az egész szétszáradt, elvetemedett nyílászárónak csúfolt valamin.. akkor ne jöjjenek itt nekem azzal, hogy még tisztítsam is... és a tapétát mikor vegyem meg a kisszobába..ajj.. még le kell csiszolni a falat is..  - aztán megint jaaaa... és hehe.. elnézte és nem is ott lesz takarítás, hanem valahol egészen máshol. Zavartan bocsánatot kért, én kedvesen megadtam neki és leraktuk. 

Akkor még le sem esett, hogy az elmém milyen jól teljesített ismét. Na nem annyira, mint Magyarország, de közelít hozzá. Ennyi gondolatot mások két hét alatt gondolnak, nekem meg elég volt hozzá 55 másodperc. Előbb csak a történteken merengve, majd magabiztos mosollyal az arcomon mentem a buszmegállóba. Jó vagyok! A legjobb! A best of.. meg minden! Ilyen gyorsan talán még a delfinek sem gondolkodnak. Elmehetnek a kínaiak a számítógépükkel.. 

Aztán.. ahogy kiértem az árnyékos részről és a nap elkezdte sütni a fejemet, az agyamban a turbófeltöltőből hirtelen  kifogyott a kerozin és visszasüllyedtem a mostanában csak 1 bitesnek nevezett gondolatokhoz:       

 Vizet! Sokat! Vagy sört! 

Uff