Meg van a kép az amerikai filmekből, ahogy a faszi hulla kómásan kibotorkál a konyhába, kivesz egy halom dolgot a már 20 éve is ócskának számító hűtőszekrényéből és megpróbál valami ehető dolgot összecsiholni belőlük? Beleszagol a 2 literes tejes dobozba, amit aztán fintorogva vissza is rak. A kezében lévő csomagolt nemtudommicsodát pedig, a rajta lévő konkrét penészfoltok ellenére is ehetőnek ítéli, ezért maga mögé dobja a pultra? Mindezek tetejébe és természetes módon, evés előtt elővesz egy félig üres vodkás/viszkis/tekilás üveget és nagyot húz belőle, mert azt még a legbutább amerikai is tudja, hogy kutyaharapást szőrivel kell gyógyítani. Miután alkoholsokkot kapott, és rájött, hogy a kutyaszőr hangyakörömfeketényit sem segített az amúgy is penetra hangulatán, a szájszagáról nem is beszélve, eszébe jut a szerencsétlennek, hogy inkább kávét kéne innia, nem ezt a gyomormaró sósav származékot,  amit az üvegben talált. Beflessel neki, hogy rendes ember ilyenkor kávét iszik, de azon már elgondolkodik kicsit, hogy ő vajon rendes ember-e egyáltalán. Így kezdi a napot egy valódi amcsi konyhafilozófus. 

Na és az megvan, hogy a mostanra ismét félrészeg faszi azt sem tudja hogyan működik a saját kávéfőzője, ezért mérgében vagy ügyetlenségében (?) a falhoz csapja és mégis inkább a pálinkás flaskát választja? Hm? Megvan?

Ha mindez megvan, akkor gratulálok, beleláttál a ma reggeli rituálémba, ami mostanában, egy, még a szokásosnál is rosszabbul megírt hállivúdi forgatókönyvhöz hasonlít. 

Apró eltérések persze vannak. Például nem vagyok faszi. Nyilván. De gyanús dolgokat én is felfedeztem a hűtőmben. És bár a szaglásommal momentán nincs baj, én nagyon okos módon beleiszom a teszkós tejes dobozba, így állapítva meg, hogy bakker.. ez ihatatlan..  Majd ugyanezzel az álmodozóan/üvegesen/bután kerekre nyílt szemmel öntöm ki a csapba. Csak azért nem nyitom ki ismét a hűtőajtót, nehogy a két hete ott felejtett penészes sajt a saját lábán tudjon távozni a lakásból. És neeeem.. nem kékpenészes, meg semmi ilyen himlihumli menő sajt, a legnemesebb penésszel bevonva, csak valami mezei trappista, amit ügyesen eldugtam a mára megsavanyodott dobozos tej  mögé. És bár alkoholt két hete láttam utojára és inkább a rendszertelen munka, rendszertelen alvás, rendszertelen élet ment rá a bioritmusomra, kábé ugyanaz az életérzés fogott el, mint azt a szerencsétlent, akit fentebb lefestettem. Persze egy rakás pozitív dolog van az életemben, ami az övében nincs. Például, hogy a mikróban túlforrósított neszkafé égeti meg a nyelvem, nem a kora reggeli házipálinka. És hogy találtam egy fél zacskó bolti pogácsát, ami még pont ehető állapotban van, azzal ellentétben, amit ha európai módon itthon sütöttem volna a két fenséges kezemmel, akkor ehetetlenül kemény/sótlan/ronda lenne. Hogy a zacskós pogácsában mi lehet, amitől még akkor is frissnek fogom érezni amikor már másodszor utazom a Holdra meglátogatni az kisunokáimat... arról talán jobb nem is tudni, de nem is érdekel. Amerikai faszi vagyok, egy hallivúdi filmből és a ma reggeli kómázásom is tisztára filmbe illő. Egy igen alacsony költségvetésű, balkáni filmbe, de ahogy látom, alig van a kettő között különbség. Arról nem is beszélve, hogy nekem ugyan be nem flessel egy filozófikus gondolat sem, a reggelenként amúgy is tankönyvi egyenességű  agytekervényeimbe. 

Jaa... és hogy én nem használok/írok/mondok ilyen szavakat hogy: faszi?  Semmiség. Bármit írhatok, mert a kutya sem olvassa. Aki pedig igen, ők a barátaim. És szeretnek. Vaagy.. nem szeretnek,  és azt gondolják, hogy elvittek az ufók de sajnos vissza is hoztak. Eztet nem lehet tudni. 

Nnna.. jó reggelt! 

és: UFF!