.. régen nem írtam, pedig nagyon sok minden történt az utóbbi időben. Pl. elkezdtem spanyolul tanulni. Már tudok két szót és pár fontos, alapvető mondatot is megtanultam, hogyaszonygya: kérem! köszönöm. És ezeket mondatban is tudom alkalmazni. Figyi!

• Kérem, hogy szálljon le a lábamról! ( ez a tömött metrón például életet menthet)
• Köszönöm, de nem kérek hagymát a hamburgerembe ( ki tudja az ottani mekiben hogy adják a hambikat..)

A még nagyon fontos elsajáított spanyol mondatom pedig:Kapható az üzletben csillámpóni??

Szerintem ha ezeket variálom, simán el leszek velük a spanyoloknál. Pláne, ha a kérem és köszönöm szavakat helyesen alkalmazom, nem úgy, mint a németeknél, ahol három napon át mindent megköszöntem amit nem kellett volna és mindent elkértem, amit nem akartak ideadni. Még szerencse, hogy ez a tévedés csak itthon derült ki. :) 

Nnna.. szóval az újság ez a madridi utazás, és mint sokan tudják a környezetemben, ez nálam a legjobb adrenalinforrás. Ha intravénásan kapnám, akkor sem hatna jobban, mint a megvásárolt repülőjegyekkel és a szállodáról elmentett képekkel. 

A másik dolog amiért klaviatúrát ragadtam, hogy itt van ez az év vége, év kezdete dolog. Még mindig nem szokásom fogadalmakat tenni, és a visszatekintésekkel is csínján bánok, deee... most érzem magam annyira bátornak és erősnek, hogy megtegyem. Mármint a visszatekintést, mert a fogadalmaktól idén is eltekintek, ugyanis nem tartanám be őket. 

Az elmúlt év.. sok szomorúsággal és tehetetlen dühvel volt teli. Ebben szerencsére vannak kiheverhető, helyrehozható dolgok, de bőven akad soha el nem múló szomorúság is. De ismertek.. ( már aki tényleg ismer ) igyekszem előre nézni, és megtalálni a jó dolgokat, pláne hogy olyan szerencsés vagyok, hogy csodálatos családom és még csodálatosabb barátaim vannak.

Pár régi barátom visszaúszott az életembe. Csodálatos emberek, akik mindig ott futottak hátul a szoftveremben de elsodródtunk egymás mellől. Mindig mondom, hogy van ami nem változik. 100 év alatt sem. Ezek az emberek az elmúlt 100 év alatt sem változtak. Ugyanazok a dilis, szerető, figyelmes bolondok, mint amilyennek én is tartom magam jobb napjaimon. 

Summa summárum.. a megváltozhatatlan dolgokon nem szabad sokat rágódni, viszont örülni kell a jó dolgoknak, jó embereknek.

Najó.. mégis megfogadok valamit! 

Megfogadom, hogy nem fogok megváltozni. Maradok ilyen. Új év.. régi én. Jó lesz ez! :) 

Nna.. UFF!