... rászoktam az ételrendelésre. Ez persze  barokkos túlzás, mert nem voltak ezek mindennapos dolgok. Ráadásul az első három hétben ( annak ellenére, hogy sem az ízlelésemet, sem a szimatomat nem vesztettem el) nem igazán élveztem az ízeket. Az egy dolog, hogy nem is kívántam semmit, amit ettem annak pedig másmilyen íze volt, mint amilyenre emlékeztem vagy csak simán keserű volt. Gabi barátnőm szerint ez a "fantom" ízlelés. A lényeg, hogy  elkezdtem ugyan éhséget  érezni, de még mindig nem tudtam volna megmondani mit is ennék szívesen. Azon kívül persze, amivel a barátnőim láttak el és nem nekem kellett elkészíteni. Az mindig jólesett. :) 

De a lényeg nem is ez, hanem az, hogy kezdtem gyógyulni. Ami nem egy kimondott tragédia, de emiatt szegény, legyengült szerveztem öntudatra ébredt, mint  a Skynet..( Terminátor c. film ) és kezdett kívánni dolgokat. Tényleg nagyon beteg lehettem, mert nem dobos tortát kívántam rákóczi túróssal, hanem valami finom húúúúst.. körettel vagy szaftos akármicsodát bármivel ami csípős vagy savanyú. Hát akkor rendeljünk valamit!  Helyembe hozzák, nem kell kimennem a hideg konyhába sem, arról nem beszélve, hogy elég kevés alapanyag állt rendelkezésemre bárminemű kreáció elkészítéséhez, ezzel szemben a főzési kedvem is a nullához konvergált. 

Mindig irigyeltem azokat az ismerőseimet, akik tudták mit szeretnének enni pl. vacsorára. Ez is fejben dől el, gondolom. Kigondolja, megveszi, megeszi. Ennyi. Nálam ezek a dolgok túlnyomórészt másképp működnek. Ha látom, megkívánom. Ha nem látom, a szürkeállományom csak toporog korgó gyomorral, és se előre se hátra.. Ez most fokozottan érvényes volt, és ezért is szerencsés az ételredelés a csudálatos interneten keresztül: lapozgatsz.. aztán ráböksz valami kívánatosra fotózott ételre, majd reménykedsz hogy  a látottak materializálva megjelennek a tányérodon is. 

Nnna... ki van találva a kaja, meg is van rendelve, méghozzá érintésmentesen. Mármint a fizetés és az átadás érintésmentesen történik. Lehetséges, hogy ide teleportálják?  Ennyire sokáig nem lehettem lázas beteg, hogy ennyit  fejlődjön a tudomány. Minden eshetőségre felkészülve kinyitottam a még mindig majdnem újnak számító ablakokat.  MZ/X küldheti a pizzámat nyugodtan, akár érintésmentesen is. 

Viszont... mi van ha a hagyományos módon futár hozza fel a negyedikre?! Oké.. beöltözöm űrhajósnak. Felveszek valami susogós joggingot, gumikesztyűt, szájmaszkot. Ez eddig oké. De a legnagyobb lényeg, hogy két napja nem mostam hajat! Sőőt.. két napja még csak meg sem fésülködtem, és ugyanennyi ideje nem vettem a fáradtságot, hogy  tükörbe nézzek.  A mindennapos szelfizés a rendőrséggel nem indikálta, hogy  jól fésült legyek. Egy hónapig úgy működtem, mint Pavlov kutyája; ahogy meghallottam a bejelentkezést kérő sms-t jelző hangot, felültem az ágyban, tíz ujjal beletúrtam a hajamba, felkaptam a szemüvegemet ( ami köztudottan öltöztet ), majd kipirultan, opálos tekintettel belebandzsítottam a kamerába és lőttem egy fotót, jobb híján magamról  Ezzel nekem nem is volt semmi bajom, hiszen nem kellett szembesülnöm a testülettel, sőőőt.. az is lehet, hogy egy automatának küldözgettem "pikáns" fényképeket, de egy futár mégiscsak más. Ki kell nyissam az ajtót, át kell vegyem cuccot.  Egyszóval: meg fog látni!       

Első ötletemet, hogy a piros felmosóvödröt illesztem a fejemre elegánsan, gyorsan elvetettem, elvégre nem a kettes elmén vagyunk. Egyelőre. Jóó.. de ha se veder, se reklámszatyor, akkor milyen elfogadható kifogásom lehet a kócos, itt-ott libatollakkal ékes szénakazalnak, amit frizraként viselek jelenleg.. hmm..  Na és akkor jött a megvilágosodás! Mi lenne ha hajat mosnék, becsavarnám a fejem törülközőbe. Bingó! A legeslegjobb ötletem pedig az volt, hogy meg sem kell mosnom hozzá a hajamat ( legalábbis nem most rögtön), elég ha úgy teszek mintha megmostam volna és éppen szárad. Egyrészt elégedetten konstatáltam, hogy a láz nem sütötte ki az összes agytekervényemet, másrészt jól mulattam azon, hogy ez amolyan.. mesébe illő ötlet tőlem. Ráadásul a kedvenc Mátyás királyos mesém, ami a szegény lánnyal esett meg. Tudjátok.. jött is meg nem is, hozott is meg nem is.. etc.. aztán mégis elvette a király feleségül. 

Ily boldog végkifejletre nem számítottam persze. Nekem elég, ha három napig ehetem a kedvenc pizzámat.  Báár... ha elég jóképű lesz a pizzafutár, esetleg felajánlhatok neki egy érintésmentes kapcsolatot.. plátói alapon. Pár hétre. Majd neki is elküldöm a pizsamás fotóimat. Made in franicaágy.. :)

Nna.. uff.