ha mesteremberek jönnek az emberhez, mert elemi késztetést érez arra, hogy végre befejezze a legutóbbi sátoros ünnep alkalmával félbemaradt nagytakarítást. Ettől az sem tartja vissza az ember lányát ha tudja, hogy a szerelők félig lebontják a fürdőszobát, kicserélnek ezt-azt,  ami után nyilván a fürdő, az oda vezető út, a leszálló por miatt pedig  szinte az egész lakás katasztrófa sújtotta övezetnek számít majd. Fürdőszobáról és konyháról lévén szó, még azt is necces megsaccolni, hogy földcsuszamlás vagy cunami tarolja le a lakásunkat végül. Az pedig egészen biztos, hogy a lakásbiztosításunk  nem terjed ki effajta károkra. 

Nakéremszépen.. A héten  elképesztően produktív voltam.

• felújítottam a konyhát ( az új, billenős szemetes annak számít, ugye??)
• Újragondoltam az átláthatóságot ( ablakpucolás.. csodákra képes) 
• Letisztult, minimalista lakberendezés ( kidobtam fél tonna nemtommit, mert sosem használtam )

És a legnagyobb dobásom : lecserélni pár szaniterizét a fürdőszobában. Na és ehhez kellettek a mesterek, és ezért kellett nekem  cakompakk kitakarítanom az egész lakást. Mert ugye mi lesz ha felnéznek a plafonra és meglátják  a két saját nevelésű kaszáspókomat. Hálóstul.  Haszonállatok. Őket nem lehet letakarítani, de minden  mást igen. Lesúroltam a csempét, az ajtókat. Leszereltem a fali polcot... félig. Aztán gyorsan visszacsavaroztam, mert az az átok csavar tiplistül akart kijönni. A vele együtt leomló festékről már nem is beszélve. Szépen vissza aplikáltam mindent a falba és gyorsan új takarítanivaló után néztem. Találtam is. Körben a lábazatot. Nekiálltam körömkefével. Már fél órája súroltam a bestét, amikor rájöttem, hogy nem a kosz ennyire makacs, hanem a festés ennyire régi, és ennek itten nem Ciff  kell, hanem zománcfesték. Úramisten! Ha ezt meglátják a szerelő emberek mit fognak gondolni rólam?  Na mindegy.. Csak túlélem valahogy. És úgy is lett!

Summa summárum, mire megjöttek a mesterek az egész lakás úgy csillogott mint, Salamonnak az a bizonyos külső ivarszerve, ami egyértelműen utal az ő nemi jellegére is egyben, és amit  - úrinő lévén - nem írok le.  Természetesen a tökre gondoltam a kabakosok családjából. Mi másra?

Na.. ez a két mester aztán nem nézett se jobbra, se balra, még az új, csilli-villi szemetesemet is elfelejtették megdicsérni, csak mentek, szétvertek, majd összeraktak mindent amit szét- és össze kellett rakniuk. Mentségükre legyen mondva azt sem tették szóvá, hogy a le van kopva a festék innen-onnan, szóval.. összességében meg voltam elégedve velük. Miután elvitték az összes készpénzt a házból, elégedetten dőlhettem hátra, hogy végre.. most (majdnem minden) szép és új. 

Aztán nekiálltam takarítani utánuk. 

Uff